Nagyböjt 1. hete, csütörtök – Mt 7,7-12
Mit szoktunk kérni Istentől, és mennyire vagyunk kitartóak a kérő imáinkban?
A kérés gyönge emberi mivoltunk velejárója. El kell ismernünk, hogy nem vagyunk elegendők magunknak, és igényeinket sem tudjuk magunkra hagyatva kielégíteni. Ezért tudnunk kell kérni, az emberektől és Istentől is. Imaéletünkben is nélkülözhetetlenül szükségünk van a kérő imára. Fennáll a veszélye annak, hogy aki nem gyakorolja a kérő imádságot, az előbb-utóbb a többi imafajtát is elhanyagolja.
A mai evangéliumban Jézus kifejezetten buzdít a kitartó, állhatatos kérő imára, és háromszorosan – tehát tökéletesen – biztosít a kérés meghallgatásáról: Aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak. Ez a hármas kifejezés fokozást is tartalmaz, de különböző élethelyzetekre is utal.
Az üdvösséget nem lehet kiérdemelni, tehát annak elnyeréséhez Isten irgalmára és segítségére van szükségünk, ezért kérnünk kell. Van úgy, hogy nem találjuk az üdvösség elnyeréséhez szükséges helyes utat, akkor keresni kell. Máskor nem kapjuk meg mindjárt azt, amit kérünk, pedig bizonyosak vagyunk benne, hogy szükségünk van rá; ilyenkor tudnunk kell, hogy Isten próbára teszi bizalmunkat és kitartásunkat, vagy alkalmassá akar tenni minket a kért ajándék elfogadására, ezért állhatatosan zörgetni kell.
Az állhatatos, kitartó kérő imára tehát nem azért van szükség, mert Isten nem tudja, hogy nekünk mire van szükségünk, vagy mert Istent rá kellene beszélni valamire, hanem azért, mert Isten bennünket akar alakítani. Segít, hogy hozzá tudjuk alakítani akaratunkat az ő akaratához és annak megértéséhez, hogy Isten csak azokat a kéréseinket teljesíti, amelyek boldogulásunkra és üdvösségünkre szolgálnak. A mai evangéliumi részlet fontos mozzanata, hogy ha mi emberek nem adunk rosszat azoknak, akiket szeretünk, akkor mennyivel inkább jót ad a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik Őt.
Jézus feltételezi, hogy azzal a lelkülettel imádkozunk, amelyet Ő a Miatyánkban megmutatott nekünk. Kérő imánk egyik veszélye, hogy a mi akaratunknak, a mi elképzelésünknek a teljesítését kérjük Istentől, miközben a Miatyánkban azt mondjuk, hogy legyen meg a te akaratod!
Jézus a gyermek bizalmát és az állhatatosságot nevezi meg, mint a kérésünk meghallgatásának feltételét. Bizalommal és aggodalmaskodás nélkül kell kérnünk, meggyőződve arról, hogy imánk a mennyei Atyánál meghallgatásra talál, de bíznunk kell abban is, hogy Isten a kéréseinkre csak azt adja meg, ami az üdvösségünk szempontjából szükséges.
A kérő ima képessé tesz minket Isten ajándékainak elfogadására, és segít minket abban is, hogy tudjuk értékelni kérésünk teljesítését. Az ismételt és kitartó ima teljesítésében aztán megtaláljuk lelkünk nyugalmát.
A Miatyánk imádságban is a legfontosabb, amit a szavak kifejezetten nem is mondanak, és minden imádságunk hátterében is ez legyen: az Isten iránti bizalom, hódolat és engedelmesség. Így imádkozzunk!