Évközi 4. hét, kedd – Mk 5,21-43
Hiszünk-e abban, hogy Jézusnak személyesen hozzánk van küldetése, és hogy Ő tud, és egyedül Ő tud rajtunk segíteni a reménytelennek tűnő helyzeteinkben is?
Jézus azt várja tőlünk, hogy higgyünk benne a reménytelennek tűnő helyzeteinkben is.
A Zsidóknak írt levélben olvassuk, hogy „A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk.” (11,1) A hitre alapuló bizalom pedig elsősorban nem a logikát követi, hanem a feltétel nélküli ráhagyatkozás megnyilvánulása. Hinni azt is jelenti, hogy minden logika ellenére elfogadjuk a lehetetlennek tűnő vágyak, óhajok és álmok beteljesülésének lehetőségét. Hitünk lehetővé teszi a lehetetlent is. Jézus mondta: „Minden lehetséges annak, aki hisz. (Mk 9,23). Erre alapozva mondhatjuk, hogy lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség.
A hit még Istent is cselekvésre készteti. Ahol van hit, ott a remény beteljesül, a vágy valósággá válik.
A reménytelennek tűnő helyzet a hit különleges próbatétele. Nem könnyű hinni a reménytelenség ellenére. Nem kétséges az evangéliumban szereplő két ember hite. A vérfolyásos asszony helyzete emberileg reménytelen, hiszen már mindent megpróbált a betegsége gyógyítása érdekében, de állapota ennek ellenére egyre rosszabbodott. Végül azért gyógyult meg, mert különleges hite volt: “Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok!” A másik embernek, Jairusnak a leánya nyilvánvalóan halálos beteg. A haldokló leány apjától is megkívánta Jézus, hogy a reménytelenség ellenére is higgyen. Ráadásul sorozatos próbákat kellett kiállnia. Próbatétel volt számára a beteg asszonyra vesztegetett idő is. Pedig Jézus azért kívánta meg az asszonytól, hogy tegyen tanúságot gyógyulásáról, hogy az édesapa hitét erősítse. Azután az apát a végső reménytelenségbe taszította a halálhír érkezése. Reálisan azt kellett volna gondolnia, ami a szolgák véleménye volt, hogy most már végképp elkésett, már nincs semmi értelme annak, hogy Jézus odamenjen. „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” Nagy szüksége volt a hitében végletekig próbára tett apának Jézus biztatására: „Ne félj, csak higgy!”
Jairus ott állt a halál könyörtelen ténye és Jézus ígérete között. Melyiknek higgyen? Kinek higgyen? Döntését meghozta: nem hallgatott a szolgákra, nem vonta vissza a kérését. Hitt abban, hogy Jézus életre tudja kelteni a leányát még a halálból is. Jézus pedig a házába ment, feltámasztotta a leányt és visszaadta őt családjának.
Vajon elég erős-e a hitünk ahhoz, hogy legyőzzük félelmeinket és aggódásainkat? Akármilyen bonyolultnak, kilátástalannak és tragikusnak tűnik az élethelyzetünk, bízzunk mindig Jézusban! Ő megsegít minket!
Végül hinnünk kell abban, hogy Jézus velünk lesz halálunk óráján is, amikor rajta kívül már senki más nem tud segíteni rajtunk. Csak akkor lenne okunk a haláltól való félelemre, ha Jézus nem ígérte volna meg nekünk a feltámadást és az örök életet. Bízzunk benne! Ő megsegít minket, hogy az örök életben is együtt lehessünk Vele és szeretteinkkel.