Évközi 3. vasárnap – 2020. évtől Isten igéjének vasárnapja Iz 8,23-9,3; 1Kor 1,10-13.17; Mt 4,12-23
Az ökumenikus imahét befejezésének napja Imádkoztunk-e a héten a keresztények egységéért? Igyekszünk-e Jézust követni?
Karácsonykor örvendeztünk amiatt, hogy „az igazi világosság a világba jött”, aztán János evangélista így folytatta: „de a világ nem ismerte fel Őt.” (Jn 1,9). „Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekévé legyenek.” (Jn 1,12) Kibontakozott a Jézus körüli dráma a világosság és a sötétség összecsapásából.
A keresztséggel a világosság gyermekeivé lettünk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy keresztelésünk csak a kezdete egy egész életünkön át tartó folyamatnak. Ezt erősíti meg Jézus a mai evangéliumban.
Miután Máté idézte Izaiás próféta jövendölését, amelyet az ószövetségi olvasmányban is hallhattunk, úgy folytatta, hogy „amikor Jézus tanítani kezdett, ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a Mennyek országa.” Oksági kapcsolat van a két tagmondat között, azaz a megtérés oka, illetve célja a Mennyek Országának a befogadása. Másképpen fogalmazva: az Isten Országa befogadásának a feltétele a megtérés, amely nem egyszeri alkalom, hanem állandó reformáció. Az egész Egyház „semper reformanda in capite et in membris”, vagyis a főben (= a pápában) és a tagokban egyaránt.
Egyetlenegy kérdésben igaza volt az Egyházon kívülről jövő reformációnak: nagyobb tiszteletet kell adni Isten igéjének. Ugyanakkor hűségesen ragaszkodnunk kell Jézushoz és az ő Egyháza tanításához, mely szerint a szentmise és az Oltáriszentség tisztelete vallásos életünk forrása és csúcsa, nem pedig kárhozatos bálványimádás.
A szentleckében Pál apostol kifejtette, hogy a világosságban járni annyit jelent, mint Krisztus tanítása szerint élni. A sötétségben élők cselekedetei közé sorolja a pártoskodást, amely bizony, már az első keresztények között is felütötte fejét, és végigkísérte az Egyház életét, egészen napjainkig.(! Ránk, magyarokra is jellemző ez.)
Nem szabad engedni a gonosznak, amelyet görögül „Diábolosznak”, vagyis „megosztónak” nevez a Szentírás! Vitatkozással még senkit nem győztek meg, évszázados hitvitákkal sem. Jézus sem tudta meggyőzni a vele vitatkozó és ellenséges farizeusokat, de sohasem veszítette el a türelmét, és nem fáradt bele az igazságról való tanúságtételbe. Lényeges kérdésekben ragaszkodott az igazsághoz, bár tudta, hogy emiatt keresztre feszítik.
Sajnos, sokan nem fogadták el a neves lélekgyógyász, protestáns lelkipásztor, Gyökössy Endre figyelmeztetését: „Gyújtsunk világosságot, testvéreim, mert zuhanások zuhanásával bukdácsolnak, sőt buknak föl, buknak el körülöttünk az emberek, olykor egészen tragikusan közel hozzánk.”
Jézus mindnyájunkat hív, hogy legyünk a világosság gyermekei, és szelíd állhatatossággal tanúsítsuk, hogy szükségünk van a szentmisére és az Oltáriszentségre ahhoz, hogy legyen erőnk Isten igéjének követésére. Ennek a képviseletére kapunk Jézustól meghívást és küldetést.