Évközi 2. vasárnap, A. – Jn 1,29-34
Kicsoda számunkra Krisztus, és mi a hivatásunk?
A múlt vasárnap Krisztus megkeresztelkedéséről és a mi megkeresztelkedésünkről, a mi hivatásunkról is gondolkodtunk. A keresztségben Isten ránk is kiárasztotta az ő Lelkét, gyermekeivé fogadott, a Szentlélek templomává, és Krisztus Titokzatos Testének, a küzdő Egyháznak a tagjaivá lettünk. Krisztus lelkületét kell egyre jobban magunkra venni, annak tudatában, hogy a mi keresztelésünk csak a kezdete egy egész életünkön át tartó folyamatnak, amelynek során lelkünk egyre inkább megtisztuló, és életünk egyre jobban kiteljesedik Isten életében.
Ehhez először meg kell ismernünk Jézus Krisztust. Ebben Keresztelő János hármas tanúságtétele segít minket. Jézust Isten Bárányának nevezte, aki elveszi a világ bűneit, vagyis Ő a Megváltó. Magunkat nem tudjuk megváltani. János látta leszállni Jézusra a Szentlelket, Akit Jézus ad tovább nekünk; Általa bocsátja meg Isten a bűneinket. Példát kell vennünk Keresztelő Jánosról, aki nyíltan megvallotta, hogy Jézusban a megkeresztelkedése alkalmával ismerte fel a Messiást. Ebben a felismerésében három körülmény segítette: az ő hivatásához való hűsége, az emberek szeretete és legfőképpen a Szentlélek.
János elfogadta az Istentől kapott küldetését és hű maradt hivatásához. Hosszú évekig tartó magányában sem vált emberidegenné. Nemcsak a saját üdvössége volt számára fontos, hanem másoké is. Minden jóakaratú embert fel akart készíteni a Messiás méltó fogadására. Ma sincs ez másképpen. Jézust csak azok képesek megismerni és azok tudnak róla tanúságot tenni, akik szeretik az embereket. A legfontosabb és legnagyobb segítség azonban maga a Szentlélek, Aki nélkül senki sem ismerheti fel és nem vallhatja meg, hogy Jézus a Messiás. Mi kit ismerünk fel Jézus Krisztusban? Meglátjuk-e Benne azt a Megváltót, aki egyedül képes helyreállítani megrongált kapcsolatunkat az Istennel és az emberekkel, és aki arra hív bennünket, hogy bízzuk rá életünket az Atyára, aki gondviselő szeretettel őrködik fölöttünk? Megtaláljuk-e Krisztusban az Utat, amikor úgy érezzük, hogy jövőre vonatkozó terveink meghiúsultak, és nem tudjuk, merre vezet tovább a mi utunk? Hajlandók vagyunk-e megvallani Neki bűneinket, hogy elvehesse tőlünk?
És végül: tudjuk-e, hogy mindez csak a Szentlélek segítségével lehetséges? Mert a Szentlélek segít minket, hogy szembe tudjuk nézni bűneinkkel és gyöngeségeinkkel, és elfogadjuk, hogy csak Isten kegyelméből tisztulhatunk meg!
Keresztelő Szent János példája segítsen minket annak a felismerésében és elfogadásában, hogy Jézus a Messiás. Ha igazán megismerjük és elfogadjuk Jézust, akkor nem fordíthatunk hátat az embereknek. Jézus ismerete, szeretete és az emberek szeretete pedig annak a küldetésnek a teljesítését várja el tőlünk, hogy tanúságot tegyünk Jézus Krisztusról, mint Megváltónkról.