Urunk megkeresztelkedése – Iz 42,1-7; Mt 3,13-17
Hogyan gondolkodunk Jézus megkeresztelkedéséről és a mi saját megkeresztelkedésünkről?
Miután Jézus meghallgatta Keresztelő János beszédét, mely szerint a közelgő Messiás fogadására kortársainak úgy kell felkészülni, hogy elismerik és megbánják bűneiket, Jézus is beállt a sorba a bűnös nép közé és Ő is kérte a bűnbánat keresztségét.
János tudta, hogy Jézus bűntelen, ezért „tiltakozott: Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.”
Mit jelent ez a mondat? Az igazságosság egyrészt megkívánta, hogy Jézus elégtételt adjon a bűnökért, így teljesítse 
az Atya akaratát. Ez Jézus számára azt jelentette, hogy vegye magára bűneinket, mert Ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Ugyanakkor Jézus valóságos emberként alázatosan és szolidárisan a bűnös emberek mellé szegődött. Ez volt az igazságosság teljesítése.
Jézus megkeresztelkedése kettős epifánia. Nemcsak Jézus küldetésének, hanem a Szentháromságnak is a kinyilatkoztatása. Jézus úgy indult küldetésének teljesítésére, hogy galamb módjára leszállt rá a Szentlélek, és az Atya hangja hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam…”
Ezzel megerősítést nyert, hogy istensége elválaszthatatlan az Ő Személyétől, másrészt ez volt Jézus felmagasztalása: az Atya a Szentlélek által felkente Őt a megváltás művének végrehajtására, az új szövetség megkötésére.
! A keresztségben Isten ránk is kiárasztja az ő Lelkét.„Isten a keresztség által isteni életében részesít minket, gyermekévé fogad, a Szentlélek templomává, és Krisztus Titokzatos Testének, a (küzdő) Egyháznak a tagjaivá leszünk.” De a Lélek befogadására nekünk is alázattal kell(ett) előkészülni, vagyis bűneink elismerésével, és ezt követően a bűnbánattal. A keresztség előtt le kell(ett) vetnünk régi ruhánkat: a bűneinket, hogy Jézus új ruhába öltöztethessen minket. A keresztségünkkel Krisztus lelkületét kell(ett) magunkra venni. Pál apostol írta: „Mindannyian, akik megkeresztelkedtetek, Krisztust öltöttétek magatokra.” (Gal 3,27)
Jézus a saját példáján mutatta meg, hogy milyennek kell lennünk. Ahogyan Jézus vállalt minket, úgy nekünk is közösséget kell vállalnunk bűnbánó társainkkal, mert így igazságos. Ez a feltétele annak, hogy közösségben legyünk Istennel. Csak így lehetünk mi is a Mennyei Atya kedves gyermekei, csak így lehet miénk is az örök élet, amely Istennél volt, és Jézus Krisztusban nekünk is megjelent. Tudnunk kell, hogy az emberi természetünkből fakadó hibáink a keresztelésünk után is megmaradnak. Ezért a mi keresztelésünk csak a kezdete egy egész életünkön át tartó, állandóan megtisztuló és Isten életében egyre jobban kiteljesedő folyamatnak, amely csak akkor fejeződik be, amikor földi életünk véget ér. Isten aszerint fog megítélni, hogy a Szentlélek vezetésével hogyan teljesítettük a keresztségben kapott és vállalt feladatunkat. ! Éljünk úgy, hogy Jézussal együtt a Mennyei Atyának mindig kedve teljék bennünk!