Szent Család vasárnapja – Kol 3,12-21; Mt 2,12-15; 19-23
Családunkban/közösségünkben Isten tetszése szerint élünk-e? Nem keressük-e önzően a saját boldogságunkat?
A Teremtés Könyve szerint Isten az embert a maga képére, férfinak és nőnek, egymással való egységre teremtette. Jézus, aki földi életének legnagyobb részét családi keretek között töltötte, a leghitelesebb tanítást adja arról, hogy mi az Isten elképzelése az emberről.
Jézus és a Szentírás tanítása nyomán az egyházatyák azt is részletesen kifejtették, hogy a család tagjainak külön-külön hogyan kell hasonlítaniuk a háromszemélyű egy Istenre. 
Szerintük az apának a mennyei Atya gondviselését kell utánoznia, ahogy Szent József is tette, a gyerekeknek a Fiút, aki nemcsak a Mennyei Atyának engedelmeskedett, hanem Máriának és Józsefnek is, a feleségnek pedig (NB!, hogy ki marad neki!) különösen a Szentlélekre kell hagyatkoznia. A család minden tagjának pedig növekednie kell bölcsességben és kedvességben egymás és Isten előtt. ! A Szent Család példájából elsősorban az önzetlen, saját akaratáról lemondani tudó szeretetet kell megtanulni. Ha két ember azért házasodik össze, hogy boldoggá tegye saját magát, akkor egyikük sem lesz boldog. A boldogságot csak a másik iránt elkötelezett, önmagáról megfeledkezni tudó szeretetben lehet megtalálni.
Mária és József házasságkötése a mai házasságkötési eskü szövegének is megfelelne: szeretetből veszlek/ megyek hozzád feleségül, Isten rendelése szerint. De másképp alakult az életük, mint ahogy elképzelték. A közéjük megtestesült Istengyermek teljesen átírta a sorsukat, a megálmodott jövőjüket. De mivel igenjük elsősorban az Istennek kimondott igen volt, és mivel igazán szerették egymást és a Gyermeket, ezért tudtak mind Jézusért, mind egymásért szívesen meghozni oly sok áldozatot, ezért tudtak minden szenvedésben, kitaszítottságban és üldöztetésben hűségesen kitartani egymás mellett. Isten akaratát fogadták el abban is, hogy a Gyermekkel földönfutók módjára kellett menekülniük Egyiptomba.
A családi/közösségi élet jelenkori válságát elsősorban az önzetlenség hiánya, vagyis az önzés okozza, amely csak azt keresi, hogy mit kaphatok én, mi válik saját magam javára, A házasság fokozatosan az érzelmi elégedettség keresésévé alakult. Sokan azt gondolják, hogy ha házasságra lépnek, az majd érzelmileg kielégíti őket. Ezzel szemben a boldogságot a családtagoknak nem önző módon a többi tag kárára vagy hátrányára kell keresni, hanem egymás boldogságát kell keresni és szolgálni. Az egyéni boldogságérzetre és elégedettségre való törekvés miatt sokan önzően felrúgják az életre szóló hűségi esküt, amire a másik ember egész életét ráépítette, amelyre alapozva gyermekek születtek, stb.
Elsősorban nem az teszi boldoggá az embert, amit ő kap, hanem az, amit ő ad hozzá mások életéhez, amivel ő teszi szebbé és gazdagabbá a többiek életét, amikor önzetlen szeretettel önmagával ajándékozza meg azokat, akikkel együtt él.