December 24. – 2Sám 7,1-16; Lk 1,67-79
Mivel/hogyan készültünk fel Jézus születésnapjára?
Jellemző ránk és a kisebb-nagyobb közösségeinkre, hogy milyenek az ünnepeink, amelyek akkor szépek és tartalmasak, ha jól felkészülünk rájuk.
Adventi felkészülésünk végéhez érkeztünk. Jól készültünk-e fel Jézus születésnapjára? Mi volt számunkra a legfontosabb? Elsősorban Jézus fogadására készültünk-e? Általában nem gondolunk arra, hogy az utolsó adventi napokban ördögi támadásoknak leszünk kitéve! Mert Jézus születésének ünnepe nem egyszerűen emléknap, hanem valóságos születés. Ha már az Ige megtestesülését nem tudták megakadályozni, ilyenkor a gonosz lelkek azokra támadnak, akikben meg akar születni és állandó lakást szeretne venni a megtestesült Ige.
Tapasztalhatjuk, hogy az ünnephez közeledve általában kimerülünk a túlhajtott tevékenységekben, ugyanakkor egyre érzékenyebbek és sértődékenyebbek leszünk. Legalább a felkészülés utolsó napján határozzuk el, hogy nem engedünk a szeretetlen vitatkozásokra való kísértéseknek! Vegyük tudomásul, hogy Krisztus megszületett és nálunk is kopogtat már, amikor még nem készültünk föl a fogadására, sőt, talán a legnagyobb rendetlenség és felfordulás közepette vagyunk.
Vegyük megtiszteltetésnek, hogy Isten minket választott hajlékául, azért, hogy a templomává legyünk. Miután kitakarítottuk testünk és lelkünk templomát a szentgyónásban, tapasztaljuk meg azt az örömet, hogy irgalmas hozzánk és szeret az Isten! NB!: Nekünk Isten irgalmas szeretetét kell tovább adnunk! Hiszen Ő azért lett emberré, hogy a mi testvérünk legyen, és mi is jó testvérei legyünk egymásnak. Ha ezt megvalósítjuk, akkor ezzel adjuk a legnagyobb ajándékot Jézusnak.
Zakariásnak a mai evangéliumban elhangzott imája sok szempontból hasonlít Mária hálaadó imájához, amelyet a múlt csütörtöki evangéliumban hallottunk. Az ő imáik is legyenek számunkra minták a mi személyes imáinkhoz, és nemcsak karácsonykor, hanem egész életünk minden napján, és majd akkor is, amikor eljön életünk utolsó órája! Zakariás és Mária nemcsak a történelem hatalmas tettiért adott hálát, hanem Isten végső, szabadító tettéért is, vagyis azért, hogy nem lesz szükség több szabadításra. Bárcsak mi is így adnánk hálát nemzetünk szabadságáért! Aztán Zakariás köszönetet mondott saját fiáért is. Mi is mondjunk köszönetet szeretteinkért, és nemcsak karácsonykor! Ne vegyük magától értetődőnek, hogy ők szeretnek minket! Miután befogadjuk Jézust, Őt ajándékozzuk nekik és azoknak, akik általunk befogadják Őt. Adjunk hálát azért, hogy nemcsak közöttünk, hanem mindnyájunkban szállást vett Jézus.
Ha pedig azt tapasztaljuk, hogy körülöttünk sem mindenki fogadta még be Jézust, vagy nem megfelelően, hamis hangon dicséri Őt, esetleg nem is vesz részt imáinkban és énekeinkben, akkor az ő nevükben is köszöntsük a megtestesült Igét, és kérjük Őt, hogy a mennyben majd együtt lehessünk mindnyájan!