Advent 2. hete, szombat – Sir 48,1-4. 9-11; Mt 17,10-13.
Követjük-e Jézusnak a megtérésre való felszólítását?
A prófétai jövendölések alapján a vallásos zsidók a mai napig abban a hitben élnek, hogy a Messiás eljövetelének egyik biztos és elengedhetetlen külső jele az, hogy előtte látható módon újra eljön Illés próféta. Hallhattuk, hogy miután a mai ószövetségi olvasmány felidézte Illés próféta működésének lenyűgöző elemeit, azt is írta róla, hogy az ítélet idején csillapítod az Úr haragját, és az apák szívét fiaik felé fordítod.
Amikor Jézus színeváltozásakor megjelent Mózes és Illés, utána a tanítványok azért faggatták Jézust Illés próféta eljöveteléről, mert arra gondoltak, hogy talán ez volt Illésnek az az eljövetele, amelyről a próféták és az írástudók beszéltek. Emlékezzünk rá, hogy Zakariásnak azt mondta Gábriel főangyal, amikor az áldozat bemutatása közben megjelent neki, hogy az ő születendő fia Illés szellemével és erejével fog az Úr előtt járni. Jézus megmagyarázta apostolainak, hogy Illés 
Keresztelő Jánosban már eljött, de nem ismerték föl, és kényük-kedvük szerint bántak vele, mert nem úgy jött, ahogy elképzelték. Érdemes emlékeznünk arra is, hogy Illésnek az Úrról tanúságot tevő áldozata után, amikor égből jövő villám emésztette meg az Illés által oltárra helyezett áldozati állatok húsát, a pogány papok százainak lekaszabolását követően Illés Jezabel királynő haragja elől a pusztába menekült, ahol a halk szellő suttogásában ismerte fel Istent.
Keresztelő János is utalt az égből jövő tűzre, de azt is mondta, hogy aki utána jön, az a Szentlélekkel fog keresztelni. Isten hatalmát és ítéletét Jézus nem külső erődemonstrációként, hanem belső valóságként jelenítette meg, szívbeli megtérést kívánt hallgatóitól. A helyreállítást az emberi szívekben akarta elvégezni, amelyek megnyílnak az isteni tűznek, hogy kiégessen minden bűnt és gonoszságot. Az őszinte megtérés a feltétele annak, hogy helyreálljon a kapcsolat a Teremtő és a teremtmények között, és ennek következtében az emberek között is, amikor nem él vissza senki az Istentől kapott lehetőségeivel és főleg a szeretetre kapott képességével.
Jézus hozzánk sem nagy külsőségek között jön el, hanem úgy, ahogyan a Jelenések Könyve írja: szívünk ajtajánál áll és kopogtat (Jel 3,20), mint a koldus, újra és újra. Ha beengedjük, akkor megtisztítja szívünket és előkészíti az Isten Országa magvainak befogadására, és utána elveti magvait: egy egészen új és sohasem látott kapcsolat kezdeményeit Istennel és embertársainkkal. Meg kell vizsgálnunk, hogy van-e fejlődés Istennel és egymással kapcsolatainkban! Vegyük észre az Úr érkezését mindennap, nyissuk meg előtte szívünket, fogadjuk be Őt, és növekedjen bennünk nagy fává az Isten országa, ahol Jézus hasonlata szerint (Lk 13,19) otthont találnak az ég madarai, vagyis nagyon sok Istennek tetsző emberi kapcsolat fészke legyen a szívünk!