November 30. Szent András apostol – Mt 4,18-22
Igyekszünk-e teljesíteni missziós küldetésünket?
Máté evangélista leírásában túl egyszerűnek tűnik a mai evangéliumban szereplő négy apostol meghívása. Jézus csak meglátta Andrást és testvérét, Pétert, amikor „éppen hálót vetettek a tengerbe”, és meghívta őket, ugyanígy Jakabot és testvérét Jánost is. „Erre azok otthagyták hálóikat, és követték Őt.” András idősebb volt Péternél. Nem tudjuk, hogy volt-e családja, de azt tudjuk róla János evangéliumából, hogy előzőleg Keresztelő János tanítványa volt, majd öccsét, Pétert ő vitte el Jézushoz, és akkor egy napot már Jézusnál töltöttek. Péter apostolról viszont tudjuk, hogy volt családja, mert később Kafarnaumban Jézus meggyógyította az anyósát.
Fülöppel együtt András vitte Jézushoz az érdeklődő pogányokat, és mindig nagyon figyelmes közvetítő volt. András szólt Jézusnak az egyik kenyérszaporítás előtt (Jn 6,9), hogy egy fiúnak van 5 árpakenyere és két hala.
Jó tudni, hogy két kenyérszaporítási csoda volt. Máté evangéliumában Jézus egymás után említi meg , hogy egyik alkalommal 5 kenyeret adott ötezer embernek, a másik alkalommal pedig hét kenyeret adott négyezer embernek, és 7 kosárral maradt (Mt 16,9-10). A második csodálatos kenyérszaporításkor sem a semmiből varázsolt Jézus rengeteg kenyeret, hanem a tanítványoknál levő hét kenyérből (Mt 15,34-37). Majd őket kérte meg a kenyerek szétosztására és a hét kosár maradék összeszedésére. Figyelmet érdemel, hogy Jézus nem rendkívüli vallásos környezetben, azaz nem istentisztelet közben, a templomban vagy valamelyik zsinagógában, nem imádság és elmélkedés közben, hanem hétköznapi elfoglaltságuk, a mindennapi munkájuk közben hívta meg apostolait.
Jézus velünk is így tesz, és a meghívott apostolok példáját nekünk is így kell követnünk. Nem feltétlenül itt a templomban, vagy otthon imádságaink közben szólít meg minket Jézus, hanem éppen akkor, amikor a megszokottnak, vagy netalán éppen unalmasnak, fárasztónak, vagy egyenesen terhesnek érzett munkánkat végezzük.
Legyünk éberek és figyelmesek, vegyük észre, amikor Jézus megáll mellettünk, és arra hív, hogy csatlakozzunk hozzá és mindig vele legyünk. Aztán a Jézussal való együttlét indítson minket is arra, hogy másokat is elvezessünk Jézushoz, elsősorban a ránk bízottakat, akikkel együtt élünk.
Nekünk is közre kell működünk a Mennyei Atya akaratának teljesülésében, „hogy minden ember üdvözüljön”. Ha üdvözülni akarunk (és lehet-e ennél fontosabb célunk?), akkor mások üdvösségén is munkálkodnunk kell. Mert Jézus velünk és általunk akarja végezni üdvözítő munkáját. Jézus felhasználja mindazt, amink van, és amit átadunk neki. Segítségünket kéri, hogy jóságának közvetítői és szeretetének továbbadói legyünk. Jézus önmagát adja nekünk, hogy aztán Őt adjuk tovább mindenkinek, hogy mások is találkozzanak vele, és egy családba gyűjthessen minket, nemcsak ebben a földi életben, hanem az örök életben, a mennyek országában is.