Évközi. 34. hét, csütörtök – Dán 6,12-28; Lk 21,20-28
Milyennek látjuk eddigi életünket és hogyan készülünk a jövőre?
Két nap múlva vége lesz az egyházi évnek, öt hét múlva pedig a polgári évnek is. Ez az időszak különösen alkalmas arra, hogy elkezdjük a mérleg-készítést az elmúlt évről, sőt eddigi életünkről, és pontosítsuk a következő időszakra vonatkozó irányelveket. Jó hátteret biztosít ehhez a november hónap, amely Mindenszentek ünnepével kezdődött, ezt követte a Halottak napja, és egész hónapban megemlékeztünk a megholtjainkról.
Egy filozófus mondta, hogy a temetőben sétálva töprengett a legeredményesebben az élet nagy kérdéseiről. Legjobban elhunyt szeretteinkre gondolva tudjuk megítélni, hogy dolgaink és cselekedeteink mennyire értékesek.
A mai evangéliumban Jézus úgy beszél Jeruzsálem pusztulásáról és a végítéletről, hogy saját életünk végére is figyelmeztetni akar minket. A legfontosabb tanulság, hogy ami nem Krisztusra épül, illetve ami nem Hozzá kacsolódik, az nem marad fenn, arra szükségszerűen az elmúlás vár. Nem az isteni bosszú miatt, hanem mert ahogy Pál apostol írja: minden benne áll fenn. (Kol 1,17).
A világ végén mindenki számára látható módon jön el az Emberfia. Ez alól senki nem lesz kivétel. Az is nyilvánvaló lesz mindenki számára, hogy Ő az, aki eljön. Addig az Egyház meggörnyedve jár, mint a terhet cipelő ember. Fejét mintegy lecsüggeszti, mint a gyűlölt, üldözött, megbecstelenített ember. Amikor viszont megkezdődnek a végső események, „amikor mindez beteljesedik”, akkor a hívők bátorságot meríthetnek. Ami a többieket megsemmisüléssel fenyegeti, az a hívőknek fölemelést jelent: „emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok!”
Érdemes jól megjegyezni, hogy csak az Emberfia eljövetele vet véget az Egyház szorongatott, megkísértett, meggörnyedt voltának. Csak akkor teljesedik be a kigúnyolt remény: csak akkor lesz ujjongó Egyház a küzdőből. Az Egyház akkor jut el a beteljesedésre és a teljes megváltásra. Addig egyéni életünkben is minden megpróbáltatást Krisztus eljövetelére gondolva kell fogadnunk.
Jézus mennybemenetele és a második, dicsőséges eljövetele közé eső idő az Egyház missziós korszaka: a népek összegyűjtésének kora.
Az egyházi év végéhez érve és a polgári év végéhez közeledve készítsünk számadást az elmúlt évről, egyben az egész életünkről is! Érdemes szentgyónással is lezárni az eddigi időszakot, levonva a tanulságokat is.
Minden napunkat úgy kell befejeznünk, és dolgainkat (holminkat) úgy kell elrendeznünk, hogy a mi életünkben talán a mai nap lesz az utolsó. Ne hagyjunk magunk után rendetlenséget, elintézetlen dolgokat, de igyekezzünk rendbe tenni lelki ügyeinket is, hogy Krisztus eljövetele ne érjen minket felkészületlenül!