Évközi 30. hét, csütörtök Róm 8,31-39; Lk 13,31-35
Hiszünk-e Isten irántunk való szeretetének győzelmében?
A farizeusoknak és Heródes Antipász negyedes fejedelemnek kényelmetlen Jézus működése, ezért szeretnék Őt eltávolítani, de nyíltan nem merik megtenni. Jézus nem menekül halála elől, mert tudja, hogy művét nem semmisíti meg a halál, hanem beteljesíti. Viszont halotti siratót tart Jeruzsálem fölött, mert azt is tudja, hogy Isten elutasításának története az ő halálával a csúcspontjára ért.
Örök tanulság, hogy aki nem akarja elfogadni Jézust, azt nyugtalanítja Jézus tanítása, ezért hallani sem akar róla, sőt zavarja Jézus jelenléte is. Ezért a legszívesebben eltávolítaná. De mivel ezt nem teheti, igyekszik lejáratni a tanítását, illetve meggyilkolni annak képviselőit.
Ma emlékezünk meg arról, hogy Sztálin rendeletére 1947-ben emiatt került sor Romzsa Tódor György püspök likvidálására, amelyet Hruscsov felügyelt.
A mi reményünk alapja: Isten szeretete, melynek bizonyítéka, hogy nekünk ajándékozta a Fiát, mint Megváltót, aki szeretetből vállalta a kereszt áldozatát, és azért ment föl a mennybe, hogy közbenjárónk legyen és elküldje a Szentlelket a bűnök bocsánatára. Isten szeretetét semmiféle hatalom nem közömbösítheti, semmi sem tartóztathatja fel.
Nem szakíthatott el minket Krisztus szeretetétől
- Jézus halála, mert az Atya feltámasztotta őt,
- Jézus megdicsőült élete sem, hiszen több napon át megjelent az apostoloknak, és szent sebeit mint az isteni irgalom és bűnbocsánat forrását mutatta föl nekik,
- a bukott angyalok és fejedelemségek sem, mert nem tudták Istent megakadályozni irántunk való szeretetében, hanem éppen Jézus Krisztus rontotta le a sátán műveit. Bár ideig-óráig van némi látszat-hatalmuk, de mi Jézus életében részesedünk, és így a mi lábunk alá is vetette őket az Atya,
- a teremtett világ sem, mert Isten minden teremtményt Krisztus uralma alá rendelt, akinek mi társörökösei lettünk,
- a jelen élet nyomorúságai sem, mert azokat is megszentelte Krisztus földi élete, és tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik,
- a mi halálunk sem, mert ígéretet kaptunk rá, hogy Fiához hasonlóan minket is feltámaszt, és ennek zálogát, a Szentlelket megadta nekünk,
- az eljövendő élet pedig legkevésbé, hiszen maga Jézus készít ott helyet nekünk,
- egyedül mi magunk szakíthatjuk ki magunkat erőnek erejével Isten szeretetéből, akár hátat is fordíthatunk neki. Ezért kizárólag saját magunktól van okunk félni, saját magunkkal szemben van okunk bizalmatlannak lenni.
- de bizonytalanságunk, állhatatlanságunk ellen van orvosság: az Úristenbe vetett bizalom, az ő uralmának érvényesülése földi és örök életünkben.