Évközi. 28. vasárnap.C – 2Kir 5,14-17; Lk 17,11-19
Köszöneteink és kéréseink listájával jövünk-e a szentmisére?
Az elmúlt vasárnap az üdvösség elnyerésének egyik elengedhetetlen feltételéről, a hitről volt szó. A mai evangéliumban is szerepel a hit, mint a gyógyulás feltétele, aztán a hála is, mint a gyógyulást követő érzés kifejezése. Olykor már a gyógyuláshoz vezető megpróbáltatásokért is hálát kell adnunk. A leprások például egymás segítsége nélkül nem kerülhettek volna kapcsolatba Jézussal.
Az evangéliumban a tíz meggyógyított leprásból csak egyetlen, a szamaritánus ment vissza megköszönni a meggyógyítását. A többit meggyógyulása nem indította hálára. Ők nem keresték a személyes kapcsolatot Jézussal. Bárcsak soha ne fertőzne meg minket a lélek leprája, a bűn! De ha bűnbe esünk, akkor ne feledjük, hogy csak Jézus tud minket meggyógyítani, mégpedig Egyházában, a bűnbánat szentsége által, a gyóntató pap közvetítésével. Hálásak vagyunk-e bűneink megbocsátásáért? Nem viselkedünk-e úgy, mint a meggyógyult leprások kilencven százaléka, hogy a bűnök leprájától való meggyógyulásunkért nem adunk hálát Istennek. Bűneink megsemmisítése pedig Istennek nagyobb tette, mint a világ teremtése, amikor a semmiből lett valami!
Hálásak vagyunk-e életünkért, a mindennapi ételért és italért, az elviselhető körülményeinkért, vagy hogy tudunk járni, hogy látunk és hallunk? Nem háborodunk-e fel azon, ha nem az történik, amit mi akarunk, vagy ha nem kapjuk meg azt, amit szeretnénk? Nem gondoljuk-e azt, hogy több szeretetet érdemelnénk, mint amennyit kapunk? Magától értetődőnek gondoljuk-e azt, hogy vannak, akik szeretnek minket? „Az ember itt kevés a szeretetre. / Elég, ha hálás legbelül / ezért-azért / egyszóval mindenért.” (Pilinszky) Egyedül Isten szeret minket érdemünkön felül. Régi latin mondás: „Dicis aliquem ingratum? Dixisti de eo omne malum.” = „Azt mondod valakiről, hogy hálátlan? Minden rosszat elmondtál róla.” Ne várj jót tőle! Ferenc pápa gyakran ismételgeti, hogy „három szó tart egyben egy házasságot: a „kérem”, a „köszönöm” és a „bocsáss meg”! Ha egy családban valaki nem tolakodó, és megkérdezi, hogy szabad-e neki, ha nem önző és megtanulja azt mondani, hogy köszönöm, és ha észreveszi, hogy rossz dolgot tett és tudatosan bocsánatot kér, akkor abban a családban béke és szeretet uralkodik”.
! A hálaadás által erősítjük kapcsolatainkat Istennel és az emberekkel, a hálátlanság viszont rombolja a kapcsolatainkat.
Legyünk hálásak a hitért, Isten gondviselő jóságáért és irgalmas szeretetéért, a megváltásunkért, az örök üdvösségre való meghívásunkért, a szentgyónásért, a szentmiséért, amit Eucharisztiának, azaz hálaadásnak nevezünk, mert Krisztussal adunk hálát az Atyának!
A bűneinkből való gyógyulásunknak és egyben a boldogságunknak egyik elengedhetetlen feltétele: a hit. („Boldog vagy, mert hittél.” „A hited meggyógyított téged.”) A boldogság másik feltétele: a hálás lelkület.