Évközi 27. hét, szerda – Lk 11,1-4
Igyekszünk-e figyelmesen és elmélyülten imádkozni?
Ma Lukács evangéliuma szerint az „Úr imájának” a rövidebb formáját hallottuk. Jézus egyik tanítványa akkor kérte Jézust, hogy tanítsa meg őket imádkozni, amikor Jézus éppen befejezte imádságát. A hosszabb változat Máté evangélistánál (Mt 6,9-13) a hegyi beszéd része. Máté evangéliuma szerint Jézus ezzel vezette be: „Ti így imádkozzatok!” Nem azt mondta, mint ahogyan a mai evangéliumi részletben Lukács írta, hogy „Ezt mondjátok!”
Nincs értelme arról vitatkozni, hogy melyik formát kell mondani. Lehetséges, hogy az ősegyházban a hosszabb formában imádkozták, viszont a Lukács evangéliuma szerinti rövidebb változat állhat közelebb ahhoz a formához, amelyet Jézus mondott. Ezért is érdemes végigvenni a Lukács evangélista által leírt ima sajátosságait, és időnként a Jézustól kapott minta alapján felülvizsgálni, hogy mi egyénileg hogyan szoktunk imádkozni, vagyis milyenek a kéréseink, miket szoktunk kérni. Meg kell jegyezni, hogy a megszólítás után az Úr imájának mindkét változata csupa kérés!
Külön figyelmet érdemel az „Abba” megszólítás, amely a zsidó gyerekimáknál szokásos, ahogyan Márknál is szerepel Jézusnak az Olajfák hegyi imájában (14,36). Az „Abba” szót a legjámborabb zsidó sem merte volna használni, a jelenlegi Abinu megszólítást pedig végképp nem. Ha Atyjának szólította Istent, akkor az Ab vagy az Abi = Atyám szót mondta.
Az első kérésünk az, hogy Isten mindenki előtt nyilvánítsa ki, hogy Ő irgalmas Atya, ami persze azt jelenti, hogy mi a gyermekei vagyunk. Az is lényeges, hogyan szólítjuk meg az Atyát: Atyámnak, vagy Atyánknak. Az utóbbi a helyes, ha a közösség tagjaként szólítjuk meg Őt.
A második és a harmadik kérésünk összekapcsolódik. A szenteltessék meg a te neved! Szentnek hirdetni annyit jelent, mint félve tisztelni, az pedig, hogy az ő uralma legyen teljessé bennünk, azt a kívánságot fejezi ki, hogy teljes szívünkből szeressük Őt, szüntelenül rá figyeljünk, benne bízzunk és az ő szeretetének szolgálatában, vagyis az ő akaratának a teljesüléséért (= mindnyájunk üdvösségéért) minden erőnkkel és képességünkkel tegyünk meg mi is mindent. A következő három kérés az Úr imájának ebben a formájában is az emberi szükségletekkel kapcsolatos: az élethez szükséges kenyér, a megbocsátásra való készség és végül a végzetes kísértéstől való megóvás, amely a hittől való eltávolodást eredményezné. Tartsuk fontosnak és mondjuk figyelmesen a kísértések idejére vonatkozó segítség kérését! (!! Máté változatában ez kettős kérés!) ! Mindkét minta alapján vizsgáljuk felül, hogy egyéni imádságainkban milyen kérések szerepelnek, milyen a magatartásunk, milyen az Istenbe vetett hitünk, reményünk, mennyire személyes, szeretetteljes Istennel a kapcsolatunk! Aztán igyekezzünk javítani imáinkon, magatartásunkon és életünkön!