Évközi 26. hét, kedd (Okt. 1.) – Lk 9,51-56
Mennyire vagyunk tudatában annak, hogy személy szerint számunkra mi az Isten akarata, és igyekszünk-e azt minden erőnkkel és képességünkkel teljesíteni?
Az Adoremusban olvastam, hogy Lisieux-i Szent Terézről, élete utolsó napjaiban, az egyik kolostori társa azt mondta: „Nem tudom, mit jegyez föl a főnöknő erről a testvérről, hiszen egész életében nem csinált semmit.” A nővér neve nem maradt fenn az utókornak, de Terézt az elöljárója utasítására megírt önéletrajza és fönnmaradt levelei nyomán szentté avatták, majd az egyháztanítók sorába iktatták. Szentté lett, mert egyedül Isten akarata szerint járta végig rövid élete útját.”
Jézus életének utolsó szakaszát Lukács evangélista úgy mutatja be, mint egyetlen hosszú utat Jeruzsálem felé. Jézus egész élete: „eledele” kezdettől fogva az volt, hogy teljesítse az Atya akaratát, az út végén pedig az Atya akaratának engedelmeskedve elfogadja a kínhalált.
A
szamaritánusok azért nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. A zsidók is kitaszították maguk közül, majd keresztre feszítették. De Jézus minden ellenállás ellenére is betöltötte az Atya akaratát, a háborgó tanítványokat pedig türelemre és irgalomra szólította fel. „Az emberfia azért jött, hogy az embereket megmentse.” Mi is számíthatunk arra, amire Jézus, de nem szabad abba a hibába esnünk, mint Jakab és János! Nekik ahelyett, hogy az Isten tüzes nyilát akarták lehívni, inkább talán saját készítésű sátort kellett volna felajánlaniuk Jézusnak. Felismertük-e, hogy az Isten egész eddigi életünkben milyen türelmes és irgalmas volt hozzánk, várva azt, hogy befogadjuk Őt? Mindegyikünk üdvössége Isten irgalmán és türelmén múlik. De hogyha Ő ilyen velünk szemben, akkor azt várja, hogy mi is legyünk irgalmasok és türelmesek másokhoz, és igyekezzünk elsajátítani azt a lelkületet, amely Jézus Krisztusban volt (Fil 2,5)! Isten „arra rendelt minket, hogy Fiának képmását öltsük magukra.” (Róm 8,29). ! Aki az Úr akaratát teszi, és mindenki iránt irgalmas és igazságos, az a szent.
Senkit sem szabad kiközösítenünk, azokat sem, akik nem tartoznak közénk, sőt ellenségesen viselkednek velünk szemben! Igyekezzünk segíteni rajtuk, ha másképpen nem tudunk, legalább imádkozzunk értük! Legye példaképünk a Gyermek Jézusról nevezett Lisieux-i Szent Teréz, aki a lelkek üdvéért ajánlotta fel életét!
A mi vándorutunkon nekünk is minden figyelmünket a Mennyei Atya akaratára kell összpontosítanunk. Ennek kell alárendelnünk mindent, ennek érdekében kell tennünk mindent. „Üdvözítő Istenünk azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön”. (1Tim 2,3) Nem azzal kell foglalkoznunk, hogy mások milyenek, hanem arra kell törekednünk, hogy mi befogadjuk Jézust.
Nekünk is Isten akaratának teljesítésével lehet és kell szentté válnunk. Pál apostol a tesszalonikai híveknek írta: „Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek.” (1Tessz 4,2). Péter pedig utal Istennek az Ószövetségben többször is elhangzó parancsára: „meg van írva: „Szentek legyetek, amint én is szent vagyok.” (1Pét 1,16).