Évközi. 26 C. A Szentírás vasárnapja – Lk 16,19-31
Úgy hallgatjuk-e és úgy olvassuk-e a Szentírást, mint Istennek hozzánk intézett személyes üzenetét, amellyel az üdvösségre akar elvezetni? Ennek megfelelően alakítjuk-e gondolkodásmódunkat és életünket?
September 30-án van a Szentírás kiváló ismerőjének és fordítójának, Szent Jeromosnak az emléknapja, ezért szeptember utolsó vasárnapján minden évben tudatosítjuk a Szentírás értékét és szerepét. („…”)
Mivel készülünk Assisi Szent Ferenc ünnepére is, akinek életprogramja az Evangélium szerinti élet, különösen aktuális számunkra az a kérdés, hogy mennyire sikerült magunkévá tenni az Evangéliumot.
A Szentírás nem holt betű, hanem élet = táplál, erőt ad a reményhez és az áldozatos szeretethez. Jézus mondta: „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, mely Istentől való”. Megvilágosít, megismertet végső célunkkal: az üdvösséggel, megtanít annak elérésére, amelyhez erőt is ad. Nélküle elhidegülnek kapcsolataink Istennel és az emberekkel. Megszabadít bűneinktől, meggyógyítja és megújítja életünket. Ezért mondja a pap az evangélium felolvasása után minden szentmisén, hogy „az evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára”.
A Szentírás Isten megtestesülésének egyik formája: benne tárja fel és adja át nekünk magát az Úr.
A mai példabeszéd a halálunk utáni helyzetünk alakulására akarja irányítani a figyelmünket. Főszereplői nem a dúsgazdag és a szegény Lázár, hanem Isten és a mi üdvösségünk.
Nem esik szó a gazdag ember konkrét bűnéről, de Lázár erényéről sem. A gazdag ember, akinek neve sincs, soha semmit nem tagadott meg a szegény Lázártól, mert Lázár nem is kért tőle soha semmit. Azonban az üdvösség vagy a kárhozat nem a gazdagság vagy a szegénység miatt következik be. A gazdag ember bűne a bezárkózás, az önzés, az egész életére jellemző közöny volt, és ez okozta a vesztét. Nem törődött Istennel sem. Számára nem pillanatnyi eltévelyedések okozták a kárhozatot, hanem az egész életének beállítottsága, törekvései és vágyai.
Ferenc pápa 2016-ban a Béke Világnapjára írt üzenetében írta: „A közömbösség legelső formája az Istennel szemben megnyilvánuló közöny, s ebből származik a felebaráttal és a teremtett világgal szembeni közöny. Ez a hamis humanizmus és a gyakorlati materializmus egyik súlyos következménye.
Mindannyian a szeretet koldusai vagyunk. Mindnyájunknak több szeretetre, több törődésre, több elismerésre és tiszteletre vágyódunk, mint amennyit megérdemlünk. NB! A többi ember iránti irgalmas szeretet az a mérce, amellyel Isten megítéli cselekedeteinket. Ettől függ örök sorsunk.
A gazdag ember szíve keménnyé, érzéketlenné vált mások iránt. Füle süket lett Isten hívására, amely a Biblián keresztül szólt hozzá. ! Mi figyeljünk a Szentírás tanítására, Istenre és egymásra, kövessük Jézus tanítását, és így üdvözüljünk!