Évközi 22. vasárnap C év – Lk 14,1.7-14
Helyesnek, érdemesnek tartjuk-e az alázatosságot?
Alfréd Adler szerint az ember legalapvetőbb ösztöne az érvényesülési vágy: mindenki önbecsülésre törekszik és arra vágyik, hogy mások is becsüljék.
Tapasztalhatjuk, hogy a teljesítményekre irányult korunkban minden területen hatalmi harc folyik: küzdelem az érvényesülésért, a nagyobb birtoklásért. Az első helyeket a törtetők, a kíméletlenül erőszakosok szerzik meg, és ott is maradnak. Nem működik a Jézus által ajánlott módszer, mert az alázatosak és a szerények ebben a földi életben egyáltalán nem kerülnek az első helyre. Sok ember háttérbe szorul, és a csalódások, kudarcok, megszégyenülések miatt elbizonytalanodik, kisebb rendűnek, csökkent értékűnek tartja magát.
Ezzel szemben Jézus azt tanácsolja nekünk, hogy legyünk alázatosak.
Mit jelent alázatosnak lenni?
Avilai Nagy Szent Teréz szerint az alázat: élet az igazságban. Szerinte az alázatosság az igazság elfogadása: önmagunk elfogadása olyannak, amilyenek vagyunk, adottságainkkal és korlátainkkal együtt. Tárgyilagos belátása és beismerése annak, hogy az ember minden képessége, tehetsége és lehetősége Isten ajándéka. Az alázatos ember elismeri, hogy mindenét, amije csak van, Istentől kapta. Ugyanakkor azt is tudja, hogy az alázatos embert az Isten megdicsőíti.
Ha egyéni érdemeink alapján akarjuk megtalálni a helyünket, akkor alázatosan az utolsó hely felé kell vennünk az irányt. De ez csak részigazság.
Nem szabad összekeverni az alázatosságot az alázatoskodással! Mint ahogy a szolgálatot sem szabad összekeverni a szolgasággal. NB! A meghunyászkodás és az alázatoskodás nem erény! Az igazságosság viszont alapvető erény, személyi érték. Az igazságosságot és az alázatosságot nem szembe kell állítani, hanem össze kell kapcsolni: társítani kell.
Az utolsó hely őszinte keresésének alázata csak igazi szeretetből fakadhat. Francois Varillon írta: „A szeretet szegénység, függés, alázatosság. Amikor a szerető személy ezt mondja a szeretett személynek, hogy Te vagy az én örömöm!, ez a szegénység állítása: Nélküled szegény vagyok az örömben. Vagy ha azt mondja, hogy Te mindenem vagy nekem!, ez a semmiség állítása: Nélküled semmi vagyok.”
Az igazi szeretetre és alázatra Jézus adott példát betlehemi születésétől kezdve kereszthaláláig. „Kiüresítette magát, … Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten fölmagasztalta…” (Fil 2,7-9) A mai evangéliumi részletben mondta Jézus: „mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.”
Az alázatosság megnyitja szívünket Isten szeretete előtt, eltölt minket áldozatos szeretettel, és csodákra képesít minket.