Augusztus 24. Szent Bertalan apostol – Jn 1,45-51
„Az embert vágyai vezérlik.” Milyen vágyak élnek bennünk? Vágyakozunk-e Isten megtapasztalására?
A ma ünnepelt apostol meghívása fényt vet arra az előtörténetre, amely felkészíti Isten választottait, hogy Jézus nyomába szegődjenek.
Az evangéliumban szereplő Natanael nem más, mint a későbbi Bertalan apostol, egy a tizenkettő közül. Az ő személyét a keresztény hagyomány a kezdeti időktől fogva azonosította a ma ünnepelt Szent Bertalan apostollal. Más apostolok, illetve újszövetségi személyek esetében is találkozunk a kettős névvel.
Fülöp beszámolójából, mely szerint „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak”, és Natanael kétkedő válaszából, hogy „Jöhet-e valami jó Názáretből?”, arra következtethetünk, hogy sok zsidó honfitársához hasonlóan Natanael is várta a Messiást. Bizonyára mélyrehatóan tanulmányozta és alaposan ismerte a Szentírást, és jól tudta, hogy Názáretből nem származott próféta. Ennek ellenére ez a kétely nem akadályozta meg őt abban, hogy Fülöp szavára felkeresse Jézust. Ezért dicsérte meg Jézus, meglehetősen szokatlan módon, még mielőtt egy szót is szólt volna, hogy „Íme, 
egy igaz izraelita, akiben nincs semmi álnokság”, vagyis aki nem kétszínű.
Natanael kérdésére, hogy Jézus honnan ismeri őt, azt a választ kapta, hogy „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt!” Számára ez volt a jel, hogy Jézus az Isten küldötte, akit vártak. Mert rajta kívül egyedül csak az Isten tudhatta, hogy mi történt vele a fügefa alatt. Natanael személyes titka maradt, hogy mi történt egy bizonyos fügefa alatt. Talán éppen buzgón kutatta az írásoknak azokat a helyeit, amelyek a Messiásról szólnak. Mintha Jézus azt mondta volna neki, hogy még mielőtt eljöttél volna hozzám, már engem kerestél. És mielőtt Fülöp hívott volna, én már kerestelek és hívtalak téged. Vagyis még mielőtt megszülettél volna, ismertelek, sőt mielőtt a világ lett, én már kiválasztottalak, hogy meglásd a végső időket, melyek után vágyakoztál, és a végidők Izraelének, az Egyháznak szilárd alapköve legyél.
Jó tudni, hogy Jézus minket is jobban ismer, mint mi saját magunkat, és amikor igazi hivatásunkat keressük, akkor igyekezetünk egy világ kezdete óta tartó isteni előkészületbe ágyazódik bele! Az Úr szemmel tartja érlelődésünket és értékeli erőfeszítéseinket! Kezdettől fogva ő hív és vonz, hogy miután mi megtettünk minden tőlünk telhetőt az ő keresésében, a kellő pillanatban elénk álljon és így szóljon: Én vagyok az, akit te kerestél. Vágyódunk-e arra, hogy ne csak halljunk és olvassunk Jézusról, hanem személyesen is találkozzunk vele? Jézus is szeretne nemcsak találkozni velünk, hanem személyesen velünk lenni, és nemcsak a földi, hanem az örök életben is.
Merjük rábízni életünket arra, aki a legjobbat és legnagyobbat akarja adni nekünk: önmagát! Alkalmazzuk magunkra és fogadjuk el, amit szent Ágoston így fogalmazott meg: „Magadnak teremtettél minket, Urunk, és nyugtalan a mi szívünk, amíg benned meg nem nyugszik!”