Évközi 19. hét, péntek –
Véglegesen és teljesen elköteleztük-e magunkat Isten mellett és egy ember vagy egy emberi közösség mellett?
A farizeusok azt kérdezték Jézustól, hogy „Szabad-e a férjnek elbocsátania feleségét?” A Törvénykönyvet idézték, amely lehetővé tette a válást. Jézus azonban – Joseph Ratzinger megfogalmazása szerint – „az ősrégivel az őseredetit állította szembe” Jogszabály helyett a Biblia első fejezeteire utalt, a teremtés kezdetére, mely szerint a férfi elhagyja apját és anyját, feleségéhez ragaszkodik és ketten egy testté lesznek.” (Tudjuk, hogy a bibliai fogalmakban gondolkodó ember számára a test az egész embert jelenti, tehát nemcsak a testi egyesülésről van szó. A mai értelemnek megfelelő fordítás: ketten eggyé lesznek.) Jézus megerősítette: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!”
Jézus tisztázta azt, hogy Isten olyan szeretet-kapcsolatra teremtette az embert, amellyel elfogadja a másik embert feltétel nélkül, közös sorsuk kockázataival együtt: hogy ketten eggyé váljanak, s ne legyen külön életük, külön sorsuk, hanem csak egy. Ennek megfelelően (NB!) a házasság: sírig tartó élet- és sorsközösség. Ha a két fél közül az egyik (vagy pláne mind a kettő!) nem így gondolja, akkor a szentségi házasság nem jön létre!
Jézus jól tudta, hogy milyen nehézségek, sőt szakadékok támadhatnak két összetartozó ember között. Nem olyan áron kell eggyé válni, hogy a két összetartozó ember közül az egyik árnyékká, visszhanggá váljék a másik mellett. Mindketten teljes önmagukkal tartoznak a másiknak. A szeretetnek az eltorzulása volna, ha a békesség kedvéért az egyikük föladná önmagát. A házasságban a két félnek úgy kell egybeforrnia, hogy közben ne szűnjék meg, hanem kiteljesedjék mind a két személy szabadsága. És mindez olyan hűségben, amely nemcsak a test hűsége, hanem a léleké is.
Jézus a tanítványok felvetése nyomán megragadta az alkalmat, hogy igenlően állást foglaljon a nőtlen, illetve a szűzi élet vállalásának lehetőségéről is. De hozzátette: a házasságról lemondani csak a mennyek országáért szabad. Tehát nem kényelemből vagy a kockázatoktól való félelem miatt. Vagyis mindenkinek határozott és végleges döntést kell hozni Isten mellett és ezzel együtt egy ember, vagy egy emberi közösség mellett is – saját üdvössége érdekében.
Az Isten szabadnak teremtette az embert, és ennek szabad elhatározásokban kell megnyilvánulnia. A szabad döntés elkerülhetetlen. A házasságkötésnél is az első kérdés ez: szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss? Az embernek szabadon kell meghoznia döntését.
Úgy tűnik, hogy egy bizonyos életkor után az ember már-már képtelenné válik a teljes elköteleződésre. A halogatott döntés megkeményíti vagy elgyöngíti, és rugalmatlanná teszi a szívet.
A teljes önátadás melletti döntésünk maradéktalan megvalósításában és a halálunkig tartó hűségünkben – vallásos gyakorlataink megtartása révén (szentmisék, imák által) – segítsen és szilárdítson meg minket az Isten!