Augusztus 10. – Szent Lőrinc diakónus és vértanú 2Kor 9,6-10; Jn 12,24-26
Mi a bő gyümölcsöt termő élet titka?
Érdemes jól megjegyezni, amit a mai szentleckében hallottunk: „Aki szűken vet, szűken is arat, aki pedig bőven vet, bőven is arat.”
A szántóvető ember tudja, hogy egyrészt nem szabad spórolni a vetőmaggal, másrészt pocsékolni sem érdemes, mert az is a termés kárára van. Nagy szükség van tehát a bölcsességre minden tevékenységünkben. Mindenre annyi erőt és időt kell fordítani, amennyi szükséges.
Azok vetnek a legbővebben, akik mindent szeretettel és szeretetből tesznek. Szeretet nélkül minden áldozat csupán a saját kevélységünk és önzésünk (önteltségünk) bő vetése lenne. A bő vetés tehát nem a világ szemében nagy tetteket jelenti, hanem a nagy szeretetet. Az Istennek tetsző bő adakozás nem abban áll, hogy sokat adok, hanem hogy mindent odaadok, önzetlen szeretetből.
Szűz Mária és Szent József Názáretben bőven vetettek, pedig csak a napi teendőiket végezték, de teljes odaadással.
A mag sokkal több annál, mint aminek látszik. Minden magban benne van a csíra, amely ha kibontakozik, a gyökerét a földbe ereszti, és ringó szára tetején a sok magtól súlyos kalászt hordoz.
Ahhoz, hogy a csíra elkezdje működését, a magot el kell vetni a szántóföldbe, és a talajban levő nedvességnek és sónak szét kell marnia a búzaszemet, hogy csírát hajtson. A búzaszemnek el kell halnia ahhoz, hogy végül teremjen.
Az ember számára a só, a nedvesség és a napfény – a Szentlélek ajándékai, amelyeknek egészen át kell járnia az ember személyét. A Léleknek nemcsak a felszínt kell nedvessé tenni, hanem meg kell lágyítani szívünket a gőg, az önzés, az anyagiasság minden keménységétől, és be kell tölteni a szívünket szeretettel.
„Aki nekem szolgál, kövessen engem!” A szolgálat és a Krisztus-követés útja ugyanaz. De vannak olyan akadályok, amely útjában állnak ennek a szolgálatnak: a kevélység, a hatalomvágy, az önzés, a gazdagság, a pénz. Nem szolgálhatunk két úrnak. El kell döntenünk, hogy miről mondunk le, és ki mellett kötelezzük el magunkat. A többit a Szentlélek elvégzi bennünk. Napról napra Ő adja belénk a szeretetet, amely nem úgy hever a szívünk mélyén, mint a felhalmozott aranyrudak a bankban.
Az evilági gondolkodás szeretné elhitetni velünk, hogy a gazdagok egyre jobban, a szegények pedig egyre nyomorúságosabban élnek. VI. Pál pápa bátran kimondta, hogy gazdag nemzetek lelki nyomorúságban élnek.
Mi nem saját földi gazdagságunkat keressük, hanem Istenben szeretnénk gazdagodni. Az vezessen minket, ami Szent Lőrincet is, hogy az Egyház kincsei a szegények. Akkor leszünk igazán gazdagokká, ha Isten-hordozók leszünk. Ez azt jelenti, hogy „ugyanazt az érzést ápoljuk magunkban, amely Krisztus Jézusban volt, … Ő szolgai alakot öltött, kiüresítette magát…” (Fil 2, 5-7). Mivel szeretett minket, értünk szegénnyé lett, hogy minket gazdaggá tegyen. Csak Általa lehetünk gazdagok!