Augusztus 2. A porciunkulai kis kápolna búcsúnapja Gal 4,3-7; Lk 1,26-33
Mindennapi feladataink teljesítése közben nem feledkezünk-e meg életünk legfőbb és végső céljáról?
Ma annak az Assisi mellett található, egykor düledező kis templomocskának a búcsúnapját ünnepeljük, amelyet Szent Ferenc megújított, mire tulajdonosai, a bencések, neki ajándékozták. Ennyit hajlandó volt Szent Ferenc elfogadni tulajdonául. (Porciuncula = „részecske”, 1569-1640 között hatalmas templom épült föléje.)
Felbecsülhetetlen értékű számunkra a kis kápolna, mert Szent Ferenc ebben a kápolnában
- ra
kta le a Kisebb Testvérek Rendjének alapjait, - itt találták meg társaival együtt hivatásukat,
- innen indította el a klarissza nővéreket,
- itt fejezte be földi pályáját is, amely átmenet (tranzitus) volt az örök életbe.
A kápolna Szűz Mária hivatásának a kezdetére is emlékeztet, ennek megfelelően az oltár fölötti kép és a mai ünnep evangéliuma az angyali üdvözletről szól, de Mária földi pályafutásának végét is jelzi, mivel Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére volt szentelve, ezért a kápolnát Sancta Maria ab angelis assumpta = Angyalos Boldogasszony néven is emlegették.
Tehát ma együtt ünnepeljük:
- az „idők teljességének” kezdetét, a megtestesülést,
- Szent Ferencnek és követőinek életét,
- és a mi életünket is, hogy Isten gyermekei vagyunk: hogy közösségben vagyunk a Szentháromsággal, de egymással, a szentekkel és az angyalokkal is,
- ünnepeljük a bűn szolgaságát felváltó szabadságot,
- a Szentlélekkel való teljességet, amely mindnyájunkat az alázatos szolgálat lelkületével tölt el, amellyel vállaljuk annak a feladatnak a teljesítését, amelyet Isten öröktől fogva elhatározott,
- ünnepeljük a véget is: a Fiú megdicsőülését, és ezzel együtt Mária és minden ember megdicsőülését.
A porciunkulai kápolna búcsúja segítsen minket:
- hogy visszataláljunk a forráshoz,
- hogy életünk egységbe rendeződjék.
A hétköznapokban ugyanaz az élmény legyen életünk háttere, amit az ünnepekben megélünk, hogy ne darabjaiban és mozaikkockákban lássuk és éljük életünket, hanem a maga egészében, fogantatásunktól a megdicsőülésünkig.
Mindehhez kérjük és fogadjuk be a mai ünnepen Isten kegyelmét és nyerjük el a teljes búcsút, amelyet 1216-ban III. Honoriusz pápa szóban jóváhagyott, a későbbi pápák pedig megerősítettek és minden ferences templomra kiterjesztettek.
A teljes búcsú elnyerésének feltétele a szentmisén való áldozás, valamint egy Miatyánk, egy Hiszekegy és egy Dicsőség elimádkozása a pápa szándékára.
A teljes búcsú felajánlható önmagunkért vagy egy tisztítótűzben szenvedő lélekért.