Július 29. Szent Márta – Jn 11,19-27
Ma annak a Mártának van az emléknapja, akit – mint az évközi. 16. vasárnapon olvastuk – elárasztott a gondterhelt nyugtalanság a sok tennivaló miatt.
Vajon minket nem kerít-e olykor hatalmába a gondterhelt nyugtalanság?
Nem egészen két hete, évközi 16. vasárnapon foglalkoztunk Mártával, amikor vendégül látta Jézust és tanítványait. Most egy másik élethelyzetben találkozunk vele.
A mai evangélium szerint Márta azt várta volna Jézustól, hogy hamarabb fog megérkezni és meg fogja gyógyítani testvérét. A gyógyítás csodájába vetett reménye azonban elveszett, amikor testvére meghalt. De nem veszítette el hitét, bizalmát és reményét Jézusban: „De tudom, hogy most is bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Márta azt is kifejezte, hogy hisz a feltámadásban, de ő nem arra gondolt, hogy Jézus visszahívja a földi életbe testvérét, hanem arra, hogy a végső időkben feltámad majd az örök életre.
Márta nehéz helyzetében, a halál fenyegető jelenlétében vallotta meg Jézust az élet szerzőjének. Jézus a gyógyítás csodája helyett egy még nagyobb csodát tett: feltámasztotta a halott Lázárt és visszahozta a földi életbe. Minket is sokszor elfog a gondterhelt nyugtalanság és aggodalom akár a magunk, akár a szeretteink betegsége vagy halála miatt. Ilyenkor bizalommal fel kell tárni Jézus előtt nehézségeinket, a többit az ő bölcsességére kell bízni.
Hinnünk kell abban, hogy Isten mindnyájunkat akkor szólít el a földi életből, amikor az nekünk is és szeretteinknek is a legjobb. Nehéz helyzeteinkben az örök élet, az örök boldogság reménye a vigasztalásunk! Mert aki hisz Jézusban, még ha meghal is, élni fog.
Nagyon fontos Jézus minden egyes szava. „Én vagyok a feltámadás és az élet.” A feltámadás és az élet összekapcsolása nem szószaporítás. A feltámadás a halál legyőzésére utal, az élet pedig arra a teljességre, amely magában foglalja a létezés teljességét, a javak birtoklását, az együttlét örömét, a világosságot, a határtalan szeretetet, amelyet nem kötnek gúzsba a tér és idő korlátai. Mártát erről a hitről kérdezi Jézus: „Hiszed ezt?”
A válaszával Márta minden hívő példaképévé válik. Ő nem csupán Jézus szavának hisz, hanem Neki, az élet és az üdvösség adományozójának. A hit tökéletessége nem abban áll, hogy minden kinyilatkoztatott igazságot ismerünk, hanem abban, hogy minél teljesebben elfogadjuk Jézust. Márta hite azért példakép, mert nehéz helyzetében, a halál jelenlétében vallotta meg Jézust az élet szerzőjének. Válasza Jézus kérdésére: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!”
Hozzá kell tennünk, hogy végül Márta hívja Jézushoz Máriát (és vele minket is): „A Mester itt van, és hív téged”. A feltámadt Krisztus velünk van mindig.