Július 28. Évközi 17. vasárnap

Évközi 17. vasárnap – Lk 11,1-13

Milyenek az imádságaink? Hogyan imádkozunk?

Kapcsolatainkat minősíti és egyben minket is, hogy milyen a beszédstílusunk. Istennel való kapcsolatunkra is jellemző, hogy milyenek az imádságaink.

Amikor a tanítványok azt kérték Jézustól, hogy tanítsa meg őket imádkozni, és Jézus úgy ajánlotta nekik az imáját, hogy „ti ezt mondjátok!”, ezzel nem azt akarta mondani, hogy ti unos-untalan ezt ismételgessétek, hanem az ő imáját mintául adta. Máté evangéliumában azt mondta, hogy „ti így imádkozzatok!”

Legfontosabb minden imánkban, hogy a megszólítástól kezdve az imádság egészét át kell járnia a gyermeki bizalomnak és annak a bizonyosságnak, hogy az Isten olyan végtelenül szerető Atyánk, aki minden szükségünkben megsegít minket. Ennek a módját és idejét pedig bízzuk rá, hiszen Ő a legjobbat akarja nekünk.

A Mi Atyánk megszólítás kifejezi, hogy mindig a közösség tagjaként és a közösség nevében is kell az Atya elé állnunk, melynek mindazok a tagjai, akik bizalommal ejtik ki azt a szót, hogy Atyánk. ! Csak akkor vallhatjuk őt Atyánknak, ha embertársainkat testvéreinknek tekintjük. Mindehhez szükségünk van az Istentől kapott bocsánatra, amely újjá teremt minket, és helyreállítja egymással is az egységet, gyógyítva megsérült kapcsolatainkat, és létrehozva közöttünk a családi otthonosság meghitt, bizalomteljes légkörét.

Legyünk meggyőződve arról, hogy Istennél soha nem alkalmatlankodunk a kérésünkkel, sőt, az Atyának kedve telik az alázatos és bizalommal teljes imánkban, és a hitből, reményből és szeretetből fakadó állhatatos imádságunkra biztosan válaszol az Úr, mindent felülmúló szeretetével és jótéteményeivel. Az állhatatos imádság meghallgatást nyer, hiszen Jézus Krisztus is velünk van. Jézus a tanítását váratlan fordulattal zárja. A jó, amit Isten biztosan megad gyermekeinek, az nem valami, hanem Valaki, maga a Szentlélek. Benne maga az Isten lesz jelen az ember számára. Ő megtanít a helyes imára, és nemcsak szívünket és szemléletmódunkat alakítja át, hanem megerősít minket a belső kísértésekkel és a külső ellenségekkel vívott harcainkban. A bűnbocsánat mellett megad mindent, amire szükségünk van ahhoz, hogy biztos és örök kapcsolatot építsünk ki Istennel és egymással, hogy mindörökre együtt lehessünk Isten családjában.

Szent Pál írja: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. S Ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja mi a lelkünk kívánsága, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért.” (Róm 8,26-27). Így leszünk képesek úgy imádkozni, ahogy Jézus imádkozott. ! Ha a Szentlélekre figyelve imádkozunk, akkor egyre jobban megismerjük és befogadjuk Istent, akire a leginkább szükségünk van, méltó hálát tudunk adni, és megértjük, hogy Isten a legfontosabb az életünkben. Ugyanakkor Isten számára mi is a fontosak vagyunk, Ő a mi végső célunk és üdvösségünk. Mi így imádkozzunk!