Évközi 15. hét, kedd – Mt 11, 20-24 Kármel-hegyi Boldogasszony
Értékeljük-e a bűnbánat szentségét és az Oltáriszentséget?
A mai evangéliumban Jézus azokat a városokat korholta hitetlenségük miatt, amelyekben a legtöbb csodát tette. Ezzel szemben kétszer is megnevezett bizonyos pogány városokat, illetve bűnösségükről hírhedt területeket, amelyekről azt állította, hogy ha az általa művelt csodák ott történtek volna, azok lakói már régen bűnbánatot tartottak volna.
Különösen súlyosan fenyegette meg Kafarnaumot. Kafarnaumban történt az a csoda, amikor hordágyon egy béna embert hoztak Jézushoz, és mielőtt bénaságából meggyógyította, először azt mondta neki: „Bízzál fiam, bocsánatot nyertek bűneid!” Annak bizonyítására gyógyította meg, hogy van hatalma a bűnök megbocsátására.
Kafarnaum környékén vitte végbe a csodálatos kenyérszaporítás csodáját is, amely után Jézust azért akarták királyukká tenni, mert ettek a kenyérből és jóllaktak. Utána azonban a kafarnaumi zsinagógában elmondott tanítását a saját testéről, mint az élet kenyeréről és annak vételéről nem fogadták el, hanem kemény beszédnek tartották. Ezért lett Kafarnaum a kételkedésnek és a megátalkodottságnak a városa.
A megtérés és a bűnbánat Jézus igehirdetésének központi témája. Jézus ezzel kezdte nyilvános működését: „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15). Az apostolokat is azzal indította útnak, hogy megtérésre szólítsák fel az embereket, mert elközelgett az Isten Országa. Ma is rendszeresen elhangzik ez a felszólítás, amelyet komolyan kell vennünk.
Kérdés: vajon mi mennyire vagyunk tudatában annak, hogy Jézus mit szeretne nekünk elsősorban adni? Vajon Jézus legnagyobb ajándékai, Isten irgalmas szeretetének legnagyobb jelei közé soroljuk-e, hogy bűneinket megbocsátja, és hogy mindig velünk van? Ezeket két szentség adja meg nekünk: a bűnbocsánat szentsége és az Oltáriszentség. Mindkettő Kafarnaumhoz is kapcsolódik.
Vegyük úgy, hogy Jézus felszólításainak a címzettjei személy szerint mi vagyunk! Esetleg unalmasnak tűnhet, hogy állandóan a megtérésre és bűnbánatra kapunk felszólítást, és úgy érezhetjük, hogy nekünk igazából erre nincs szükségünk. De gondoljunk arra, hogy mit jelent a bűn: tudva és akarva nem engedelmeskedünk Isten akaratának. Isten akarata pedig az, hogy üdvözüljünk. Valljuk be, hogy mi sokszor sok mindent fontosabbnak tartunk, mint a magunk vagy mások örök üdvösségét! Viszont ha az Oltáriszentséget méltó módon vesszük magunkhoz, akkor ahhoz az igazi megtéréshez kapunk erőt, hogy önző céljaink helyett a mások iránti áldozatos szeretet mozgasson minket.
Örüljünk annak, hogy Jézus mindig velünk akar lenni, de nemcsak mellettünk és köztünk, hanem bennünk! Becsüljük meg Jézus két nagy ajándékát: a bűnbocsánat szentségét és az Oltáriszentséget, éljünk velük és belőlük, hogy üdvözülhessünk!