Évközi 14. hét, kedd – Mt 9,32-38
Tudjuk-e, hogyan kell fogadni a rosszindulatú, igazságtalan vádakat és rágalmakat?
Érdemes megfigyelni, hogy milyen Jézus magatartása, amikor a magukat mindenkinél vallásosabbnak tartó (!) farizeusok az ördögtől megszállott néma meggyógyításának nyilvánvaló csodája ellenére nem akartak hinni Jézusban. Azzal a képtelen rágalommal álltak elő, hogy Jézus nem Isten erejével, hanem az ördögök fejedelmétől kapott erővel tett csodát. Jézustól meg kell tanulnunk, hogy amikor minket is rosszindulatú rágalmak érnek, Jézushoz hasonlóan tudjunk viselkedni.
Jézus nem válaszolt a rágalmakra, és ugyanakkor a rágalmakkal nem tudták őt eltéríteni gyógyító és üdvözítő munkájától, hanem ugyanúgy tovább folytatta, amit addig tett: hirdette az üdvösség örömhírét, és meggyógyított minden betegséget.
Később
(Máté evangéliumának 12. fejezetében) majd utal rá Jézus, hogy milyen meghasonlás és pusztulásra ítéltség van a rosszindulatú rágalmak mögött. Most azonban Máté evangélista csak arról számolt be, hogy Jézusnak megesett a népsokaságon a szíve, mert olyannak látta őket, mint a pásztor nélküli nyájat, amely tévelyeg, és amelynek vezetőre és gondoskodásra van szüksége. Ezért tanítványait arra szólította fel, hogy imádkozzanak jó pásztorokért.
Ahogy Jézus hatalmát megkérdőjelezték, sőt kigúnyolták, nevetségessé és lehetetlenné akarták őt tenni, később ugyanúgy bántak az apostolokkal és utódaikkal is. Ma is mindenféle képtelen, fondorlatos és vérlázító vádat kitalálnak, hogy Jézus és az Egyház ellen lázítsanak. Sajnos, olykor sikeresen szembeállítják a hívőket, a papokat és a főpásztorokat egymással, sőt a pápával is. NB! Ne válaszoljunk a rosszindulatú vádakra, és ne veszítsük a kedvünket sem, hanem tegyük tovább a jót! Jézus példát adott arra is, hogy a rágalmakat együtt érző és szánakozó lelkülettel kell fogadnunk, még azoktól is, akiken nem tudunk segíteni, és akiknek a meghasonlásuk miatt előre látható a pusztulásuk. Mert ahogy Jézus mondta, minden önmagában meghasonlott közösség” (nemzet is!) a saját pusztulását készíti elő. Vigyázzunk arra, és imádkozzunk azért, hogy a világban tapasztalható nagy nyomorúság és ugyanakkor az emberi elvetemültség láttán a gyűlölet helyett a mi szívünk teljék el türelemmel, megértéssel, együttérzéssel és szánalommal. Isten töltsön el minket irgalommal és könyörülettel, és késztessen arra minket, hogy imádkozzunk papi hivatásokért. Ne feledkezzünk meg a már hivatásukat teljesítő papokról sem! Értük is imádkozzunk, hogy ők is lássák meg, hogy a mai emberek is milyen elgyötörtek és lézengők, és ez ösztönözze őket papi feladataik vállalására.
Kérjük Istent, adjon a mi lelkipásztorainknak leleményességet, türelmet, szelídséget, ugyanakkor erőt, hogy hivatásukat Krisztus jóságában és hatalmában bízva, és az Ő példája szerint állhatatosan teljesítsék!
Ezt tegyük, így viselkedjünk mi is mindnyájan, és ebben segítsük egymást!