Évközi 13. hét, szombat – Mt 9,14-17
Milyen indítékokból (miért, mi miatt) böjtölünk?
A böjtölés gyakorlata már az Ószövetségben is fontos része volt a vallásos életnek. Az Újszövetségben az üldöztetések idejében erősödött meg igazán a böjtölés gyakorlata, a szenvedések, az elhagyatottság és a halál ténye miatt.
Böjtölésünk közben fontos megerősíteni magunkban azt az érzést, tudást és hitet, hogy az öröm és szomorúság, akár a napfény és a köd, átjárják egymást, amíg Krisztus második eljövetelére várunk. Nem szabad feledni azonban, hogy az öröm hatalmasabb. A szomorúság csak átmenetileg uralja az életet.
Szakítanunk kell a helytelen böjtölési gyakorlatokkal. Ne böjtöljünk csupán megszokásból, vagy csupán előírásra! Azért se böjtöljünk és vezekeljünk, hogy Isten teljesítse bizonyos kéréseinket, és ha nem teljesíti, akkor abbahagyjuk a böjtölést, vagy ha teljesíti, akkor kényszerű kötelességből folytatjuk, hogy ne tűnjünk hálátlanoknak!
Elsősorban szeretetből és a szeretetért böjtöljünk! Az igazi böjt forrása és oka: az Isten iránti és az emberek iránti szeretet. Lehet akár oka is, de gyakrabban inkább célja a böjtölésünknek az Isten jelenlétének, irántunk való szeretetének a tudatosítása. Böjtölhetünk hálából Isten jóságáért és szeretetéért, abból az örömből fakadóan, amelyet az ő jósága és szeretete miatt érzünk. Lehetséges, hogy azért vonjuk meg magunktól az ételt, mert egyre jobban az Istennel akarunk lenni és rá figyelni, hogy testben-lélekben ráhangolódjunk az Isten akaratára!
A böjt célja többek között lehet az is, hogy életünket megnyissuk a Szentlélek előtt, hogy Ő töltsön el és működjék bennünk. Böjtölésünkkel akarjuk kifejezni („jelezni”), hogy nem érezzük Isten jelenlétét, és vágyódunk ennek megtapasztalása után. Vagy így akarjuk kifejezni a Jézus szenvedése és „elvétettetése” miatti fájdalmunkat. Ugyanakkor Jézus irgalmas szeretetében bízva, Jézus eljövetelét várva, belé vetett hittel és bizalommal kell böjtölni.
A megváltás személyes életünkben még nem fejeződött be, egész életünkben folytatódik. Örömünk forrása a böjtölésünkben is, hogy minden botlás után új életet kezdhetünk Jézus, a Megváltónk által, és beléphetünk Isten lakomájára. Ebben a kettősségben élünk. Jézus már itt van mibennünk és közöttünk, különleges módon az Oltáriszentségben is, de másodszor is el kell jönnie, hogy beteljesítse uralmát.
A böjttel erősítjük azt a várakozást, amely az égi lakoma teljes örömét előzi meg, amelynek mi is részesei leszünk. „Szentségi böjttel” készülünk az Eucharisztia fogadására, mert az Eucharisztiában azt ünnepeljük, hogy a vőlegény már velünk van a szentségi színek alatt, de velünk van életünk szenvedéseiben, és ha kitartunk ezekben, vele együtt lesz részünk az ő dicsőségében is.