13. hét, péntek – Mt 9,9-13
Nem vagyunk-e csak külsőségesen vallásosak?
A farizeusok megvetették az egyszerű embereket, mert ők nem ismerték a törvényeket, még kevésbé ismerték a sokféle törvénymagyarázatot, és ezért érthető módon nem tudták megtartani a törvényeket. A vámosokat pedig azért vetették meg, mert a megszálló pogány rómaiak szolgálatában álltak. Megalkuvóknak, korruptoknak, csalóknak, sőt nemzet-árulóknak tartották őket. Semmiféle kapcsolatot nem tartottak velük, megvetően és látványosan távol tartották magukat tőlük, köptek utánuk az utcán. Érthető a farizeusok botránkozása, hogy Jézus nem kerüli „ezek” társaságát, sőt „egy asztalhoz ül” velük.
Jézus meghívására Máté készségesen követte Jézust, és véglegesen elkötelezte magát Jézus mellett. Nemcsak az ünnepi asztalnál, hanem a szívében is az első helyre ültette Őt. Önmagát úgy mutatja be, mint a mindenkori hívő példáját. Aki felé elhangzik Jézus meghívása, annak legyen bátorsága és elszántsága a követésre.
Jézus azt mondja magáról, hogy Ő a betegek orvosa, nem az egészségeseké. Aki magát egészségesnek tartja, az nem megy orvoshoz, de nem is gyógyul meg. Csak az keresi az orvost, aki beismeri, hogy beteg. Jézus sem azokat hívja, akik magukat igaznak tartják, hiszen ezek azt hiszik, hogy saját erejükből, a törvény megtartása által üdvözülhetnek, ezért úgy gondolják, hogy ők valójában nem szorulnak megváltásra.
! A „megátalkodottal” szemben még Isten is tehetetlen, mert tiszteletben tartja teremtménye szabad akaratát, s erőszakkal senkit sem akar üdvözíteni. Aki viszont elismeri, hogy bűnös, és megváltásra szorul, az Jézushoz fordul, lelkének orvosához. Ezért hívja Jézus a bűnösöket, és nem az igazakat. Ő a mennyei Atya irgalmát nyilatkoztatja ki. Azért jött, hogy üdvözítsen minket. Ugyanakkor az emberektől az őszinte vallásosságot, a szeretetből fakadó tetteket várja el. A lélek nélküli, külsőséges istentisztelettel szemben az őszinte megtérésre és a felebaráti szeretet fontosságára hívja fel a figyelmet. Az irgalmas Jézus ma minket, „elsőpéntekes” bűnbánókat hív, mert magához akar felemelni minket.
! Mi ne mások bűneivel foglalkozzunk! Az ítélkezés és a megszólás jóvátehetetlen károkat okoz elsősorban önmagunkban, de környezetünkben is. Akik állandóan mások bűneivel foglalkoznak, sőt még a templomba jőve és a templomból távozva is csak mások vélt vagy valós bűneiről tudnak beszélgetni, azok nem gyógyulnak meg. Mi már tudjuk, hogy a lelki felemelkedés első lépése a bűnbánat. A gyógyulás feltétele: a betegség felismerése. Lelki betegségeinket pedig egyedül Jézus tudja meggyógyítani Szentlelke által, az őszinte szentgyónásban. Megítélés és háborgás helyett szánakozó szeretettel kell hordozni szívünkben a helytelen életmódot folytatókat is! De főleg arra törekedjünk, hogy egyre buzgóbban kövessük Jézust, állandóan készen a megtérésre!
Legyen Jézus valóban a mi Megváltónk!