Évközi 13. hét, hétfő – Mt 8,18-22
Elszántak, következetesek és kitartóak vagyunk-e Krisztus követésében?
Jézus a Genezáreti tó túlsó partjára megy. Ez adja a hátteret mondanivalójához. De a történet csak keret. Jézus parancsának, hogy hajózzanak át a Genezáreti tó túlsó patjára, olyan jelképes értelme is van, hogy úton vagyunk a túlsó part, az örök élet felé. Minden olyan szempontból fontos, hogy segít-e vagy gátol-e minket az örök hazába vezető úton.
A
törvénytudó, aki követni akarja Jézust, azt a választ kapja Jézustól, hogy számolnia kell az élet mulandóságával. A mi hazánk a mennyben van. Jézus nem itt a földön akar véglegesen letelepíteni minket. De itt a földön küldetésünk van: hogy kövessük Őt, kényelmetlenségek, lemondások, üldöztetések közepette is. Az égi haza érdekében le kell tudni mondani mindenről, ahogy azt Jézus is megteszi. Itt találjuk a legvilágosabb utalást Jézus vándor-életére vonatkozólag.
A másik tanítvány haladékot kér Jézustól. Vissza akar térni övéihez. Meg akarja várni, amíg atyja meghal, hogy tisztességesen eltemesse, és csak utána szeretné követni a mestert. De Jézus éppen ezt nem engedi meg. Figyelmezteti, hogy a követés nem másodlagos feladat. Az élet minden helyzetében Krisztust kell követni. Egyesek arra is gondolnak, hogy a késedelmeskedés azért is veszélyeket rejthet magában, mert az apa le is beszélheti elhatározásáról. Sok tapasztalat állhat emögött.
Krisztus követése sürgős, nem tűr halasztást, mert most van itt a megváltás ideje, az üdvösség pillanata. A tanítványnak tudni kell kiszakadni családja köréből is, ha a családtagok akadályozzák Krisztus követésében.
Mivel a zsidóság vezetői később is ellenálltak az evangéliumnak, az evangélista szükségesnek tartotta, hogy Jézusnak ezeket a szavait hangsúlyozza. Az evangélium szerinti élet elszántságot követelt a pogány hagyományokkal szemben is.
Krisztus követésének célszempontú megfogalmazása nekünk, magyaroknak különösen fontos. Kalandor természetű és szangvinikus, szalmaláng típusú lelki alkatunk miatt hajlamosak vagyunk arra, hogy ha elkezdünk valamit, azt sokszhor nem visszük végig céltudatosan. A fejlett keleti népek (különösen a japánok) részéről többször ér minket az a kritika, hogy nagyon ötletes és tehetséges nép vagyunk, csak nem vagyunk következetesek a megvalósításban. Pedig csak „aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.” (Mt 10, 22 kk.) Ha nem tölt el minket Krisztus követésének öröme, és nem adjuk át magunkat teljesen az ő követésének, hanem csak ímmel-ámmal követjük Krisztust, szánalmasabbak vagyunk a pogányoknál, akik teljesen átadják magukat a földi javak hajszolásának.
Legyen teljes az örömünk azzal, hogy már itt a földön is Krisztussal lehetünk, és egykor majd az égben is!