Évközi 13. vasárnap – Gal 5,1. 13-18; Lk 9,51-62
Tudjuk-e, hogy Jézus követéséhez milyen lelkületre van szükségünk?
Június a papszenteléseknek és a különböző papszentelési évfordulóknak a hónapja. A mai evangélium Jézus szorosabb követésének feltételeiről szól.
Az evangéliumi részlet első mondatában Lukács evangélista úgy fogalmaz, hogy „Amikor már közel voltak Krisztus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, Jézus elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy”. Vállalta a mennyei Atya akaratának a teljesítését, vagyis hogy szenvedésével, kereszthalálával és feltámadásával váltson meg minket. Jézusnak ebbe az emelkedett érzésvilágába hasítanak bele az ő követőinek emberi gyarlóságai. Amikor a követésére vállalkozókat az út nehézségére figyelmezteti, akkor egyesek megtorpannak, illetve akiket meghív a követésére, azok halasztást, kitérési lehetőségeket kérnek. De mindennél fájdalmasabb Jézusnak a hozzá legközelebb állók magatartása. Jakab és János felháborodnak a szamaritánusok elutasítása miatt, és villámot akarnak lehívni rájuk az égből, hogy elpusztítsa őket. Mesterüket, aki arra készül, hogy az emberek üdvözítésére önmagát feláldozza, arra kérik, hogy ölje meg azokat, akiknek a megmentéséért jött.
Jézus figyelmezteti őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek!” Hiányzott belőlük az a lelkület, amellyel Jézus nemcsak a barátaiért kész meghalni, hanem a közömbösekért, sőt az őt elutasítókért és az ellenségekért is. Jézus az emberek életét akarja megmenteni még akkor is (annak ellenére is), hogy ezt az emberek nem akarják. De nem az erő és a hatalom eszközével, hanem türelmes és áldozatos szeretettel akarja az embereket megnyerni. Nem akarja magát erőszakkal rákényszeríteni senkire, még csodáival sem.
Pál apostol a szentleckében nemcsak a papi hivatásra vállalkozókat, hanem minden Krisztusban hívőt figyelmeztet. „A meghívástok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak… Lélek szerint éljetek… Vezessen benneteket a Szentlélek!”
Törekedjünk annak a lelkületnek a kialakítására, amelyet Jézus Krisztus Jézus vár el a követőitől! Ne legyen bennünk közömbösség, szeretetlenség, vagy – ne adj’ Isten negatív indulat – azokkal szemben, akik nem fogadják be Jézust, vagy akik a vallási-erkölcsi hanyatlás útjára léptek! Óhajtjuk-e az ő üdvösségüket, és minden tőlünk telhetőt megteszünk-e értük? Ha megvan a Krisztust követőkben a missziós lelkület, akkor ennek létszámbeli gyarapodás a bizonyítéka, ha pedig a missziós lelkület hiányzik, akkor ennek létszámbeli fogyás a következménye.
Legyen bátorságunk ellenállni egy középszerű, önző, langyos, a saját kényelmünkre és érdekünkre lefokozott Krisztus-követés kísértésének, és vállaljuk azt a küldetést, amelyet Krisztustól kapunk!