Évközi 11. hét, szerda – Mt 6,1-6.16-18.
Igyekszünk-e jót tenni? Melyek a jótetteink indítékai?
Amikor Máté evangélista leírta Jézusnak a jótettek, konkrétan az alamizsna, az imádság és a böjtölés motívumairól szóló tanítását, fontosnak tartotta megnevezni azt a körülményt, hogy ezek a hegyi beszédben hangzottak el, vagyis különféle lelki és erkölcsi érettségű emberek hallgatták. Figyelmeztetett, hogy nem elégségesek az elismerésre, az értékelésre törekvés vágyából fakadó jótettek. Mert vannak, akik képmutatásból teszik a jót, hogy az emberek előtt jónak tűnjenek (képmutató farizeus), vagy akik saját maguk előtt akarják jónak tudni magukat. (Ezt hívjuk nárcizmusnak. Gondoljunk a farizeus imájára a vámoséval szemben!)
Megemlíti (és nem ítéli el) azokat, akik számításból teszik a jót. Vagyis azért érdemes jónak lenni, vagy jót tenni, mert majd az Isten megfizet érte. Ahogyan Jézus fogalmazott: „Megkapja jutalmát, Atyád megjutalmaz érte, megfizet neked”. Az ilyen emberek a böjt, az imádság és az alamizsna gyakorlatait az üdvösségre spekulálva, a fizetség reményében teszik. Úgy gondolják, hogy jót tenni a legjobb befektetés, mert a halál után az örök boldogság jár érte. Jézus később majd rámutat, hogy a jó cselekedetek szükségesek az üdvösséghez, de nem elégségesek.
Jézus méltányolja azok törekvését, akik Isten előtt akarnak jónak tűnni, akik az Isten tetszését keresik. Ők a személyi érettségnek már az identifikáció (azonosulás) szintjére jutottak el.
Jézus szerint a személyi érettség legmagasabb szintjén azok állnak ( ez az interiorizálás = belsővé válás szintje), akik belső, felsőbb vezérlésre, természetfeletti indítékból teszik a jót, vagyis akik Isten életét élik. Jelenits István atya ezt így fogalmazta meg: „Aki hisz, az teszi a jót, de nem a teljesítményeire büszke ember görcsös akarásával, a maga és a mások tetszését keresve, hanem Istenre figyelve, Isten életét élve.” Ők érdek nélkül szeretik az Istent. (Valaki megjegyezte, hogy feltétel nélkül szeretni csak az képes, akinek van tapasztalata az érdemeink nélkül ránk sugárzó szeretetről.) Szent Ágoston így fogalmazott: „A szeretet jutalma – maga a szeretett személy”.
Tehát az a legmagasabb fok, ha a helyes vallásosság (a jó cselekedetek) alapja és forrása – a Szentháromsággal való élő kapcsolat, és ennek megnyilvánulásai a jó cselekedetek. Vagyis nem felszínes, külsőséges, és főleg nem képmutató cselekedetekre van szükség, hanem az Istennel való életre és együttműködésre. Pál apostol írja: „Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet.” (Róm 6, 22) A jótettek tehát: gyümölcsök, jelei annak, hogy Isten életét éljük. Jézus mondta: „Egy a jó (Isten).” (Mt 19,17). A hegyi beszéd elején (nem sokkal a boldogságok után) megmondta, hogy arra a szintre kell eljutni, hogy „Jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16)