Évközi 11. hét, kedd – Mt 5,43-48
Szeretjük-e ellenségeinket?
Hogyan lehet, és miért kell szeretni ellenségeinket?
Jézusnak nem az a legnehezebb parancsa, hogy „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket!” Ennél nehezebb a szeretet általános parancsa, mert nagyon sok figyelmességet és tapintatot igényel. Vigyáznunk kell, mert helytelenül, önzően is lehet „szeretni”, ami olykor nagyobb kárt tud okozni, mint az „ellenség” rosszindulatú bántása!
Az ellenség szeretete sokkal egyszerűbb feladat, mert egyoldalú. Az ellenségünk ugyanis nekünk mindig ártani akar, és erre fel lehet készülni. Hazugságokat mond rólunk, és „aki hazudik, az lop is”: ellopja azt, ami a miénk, legyen az jó hírnév (= erkölcsi javaink) vagy mások barátsága. Rosszindulatúan üldöz minket, nyomorba és rabságba akar dönteni, tönkre akarja tenni egészségünket, stb. Az ellenség végső célja a másik feletti teljes diadal, esetleg a fizikai megsemmisítés, amíg a másik el nem tűnik a küzdőtérről.
! 
Nem táplálhatunk hamis illúziókat! Ha Jézus át tudta volna változtatni a gyűlöletet szeretetté, akkor nem halt volna meg a kereszten. Hiszen senkiben nem volt nagyobb szeretet, mint Jézusban, akire mégis kimondhatatlan gyűlölettel rontottak rá, megkínozták és kivégezték, ártatlanul és igazságtalanul.
Tudomásul kell vennünk, hogy hős harc az élet, és azt is, hogy aki fél és elrejtőzik, vagy esetleg menekül, az megkettőzi ellensége bátorságát, és üldözésre csábítja őt, gyengesége által vétkes lesz a másik kegyetlenségében. Ezért szemébe kell nézni a minket oktalanul bántó emberrel, és meg kell kérdezni: „miért bántasz te engem”? Aztán meg is kell küzdeni ellenségeinkkel, de (NB!) nem az ő módszereikkel, s még kevésbé az ő indulatosságukkal! Vigyáznunk kell arra, hogy az ellenséges indulatoknak, mint a haragnak, a gyűlöletnek, a bosszúvágynak, a sértődésnek és neheztelésnek még a hajszálerei se jelenjenek meg a szívünkben.
Hogyan lehet és miért kell szeretni ellenségeinket?
Jézus indoklása szerint azért kell szeretni ellenségeinket, mert így vagyunk/leszünk gyermekei a mennyei Atyának. A mai evangéliumi részlet végén arra szólít fel minket Jézus, hogy „Ti legyetek olyan tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok!” Isten tökéletességét az követi, aki az ő egyetemes szeretetét közvetíti. Ez a leghitelesebb bizonyítéka annak, hogy Isten belső, szentháromságos életét éljük. Mert az ellenségszeretetre csak azok képesek, akik Isten életét élik.
Az Atya jóságát, irgalmas szeretetét, és ezzel együtt Jézus áldozatkészségét azzal tudjuk követni és közvetíteni, ha szeretjük ellenségeinket. Mondhatjuk azt is, hogy ennél jobb módot és alkalmat keresve sem találhatunk. Ez egyben igazi vallásosságunk leghitelesebb bizonyítéka is.
Kérjük a Szentlelket, segítsen meg minket, hogy általa úgy tudjuk szeretni egymást, ahogy Jézus és vele együtt az Atya szeret minket!