Pünkösdvasárnap – Jn 20,19-23
Milyen a kapcsolatunk a Szentlélekkel?
Elgondolkodtató annak az ismeretlen költőnek a verse, mely szerint „Ha szívünket a Lélek át nem hatja, hervadt virág csak minden ünnepünk. Hiába volt szent Karácsony napja, ha Húsvét fénye csak föllángolt, s letűnt. Kell a Pünkösd, újra-újra, mert életet csak Isten Lelke ád.” A Szentlélek által testesült meg az örök Ige Mária méhében. A Zsidóknak írt levélben olvassuk, hogy „Krisztus az örök Lélek által adta önmagát tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk”. (Zsid 9,l4) A Szentlélek által kezdődik meg bennünk is a Szentháromság élete a keresztségben. A mai evangélium szerint a Szentlélek által nyerjük el bűneink bocsánatát. Pünkösd napjához három fontos dolog kötődik. (1)
A Szentlélek eljövetele, mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse és beteljesítője. (2) Az Egyház születésnapja. (3) Az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete. Ennek a harmadiknak állandóan folytatódnia kell, és ebben mindnyájunknak részt kell venni. Figyeljük meg, hogy ahol a hívőkben hiányzik a missziós lelkület, ott a hívők száma fogyni kezd. Ezen a téren komoly önvizsgálatra és megújulásra van szükségünk.
Pünkösd napjának evangéliuma egy nagyon fontos eseményre irányítja figyelmünket. Húsvétvasárnap, Jézus első megjelenésekor mindjárt küldetést is adott tanítványainak: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer.” Jézus föltámadásának és egyben a Szentléleknek első gyümölcse: a bűneink bocsánata. A feltámadt Jézus a Szentlélek erejében a bűnök megbocsátására hatalmazza fel apostolait.
A megbocsátásra való készség az egyik legfontosabb, ha nem egyenesen a legfontosabb közösségi erény! Enélkül semmiképp nem állhat fönn egyetlen emberi kapcsolat sem a világon, nemcsak hosszú távon, de rövidtávon sem. Ha nem vagyunk képesek elengedni egymás vétkeit és felajánlani az új kezdet lehetőségét, akkor keserves magányra fogjuk kárhoztatni saját magunkat. Nem található olyan emberi kapcsolat, amelyet meg ne terhelne a bűn kiábrándító valósága. A Lélek képessé tesz bennünket arra, hogy a szeretet által legyőzzük sérelmeinket, gyógyítgassuk önmagunk és mások sebeit.
Felül kell vizsgálnunk a szentgyónással kapcsolatos magatartásunkat. Aki nem értékeli a szentgyónást, az nem értette meg a kereszténység lényeges üzenetét, amely pontosan abban van, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy senki el ne vesszen, aki hisz benne, hanem benne nyerje el bűnei bocsánatát.
Mindig kérnünk kell a Szentlélek megvilágosító és erősítő kegyelmét. Az elkövetkezendő hét arra szolgáljon, hogy a Szentlélekhez való imádságunk mindennapi gyakorlattá váljék, és ne szűnjék meg egész földi életünk folyamán sohasem, hiszen (NB!) a Szentlélek nélkül semmire sem megyünk!