Török Csaba atya gondolataival, imáival 9 napon át készülhetünk pünkösd ünnepére. A Szentlélek kétezer esztendővel ezelőtt leszállt az apostolokra, és gyökeresen átalakította a szívüket. Így beteljesült Jézus ígérete: „Amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. (…) Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek” (Jn 16,13–14) . Erő, bátorság és tettrekészség veszi át a gyöngeség, a félelem és a bénultság helyét, és ezáltal megszületik az Egyház. Az időknek, amikben élünk, megvannak a maguk jelei és kérdései, amelyekre csakis az evangélium igazsága ad választ. A világnak szüksége van olyan emberekre, akik engedik, hogy szívüket Krisztus Lelkének az ereje és kegyelme alakítsa.
A szív formálásának az útja azonban nehéz és meredek. Készen kell állnunk rá, hogy nap mint nap újra megtérjünk. „Alakítsd a szívedet!” – intenek a lelkiélet mesterei. Idei kilencedünk épp ezt a célt tűzte ki maga elé. Így imádkozzunk együtt és egymásért!
8. NAP
ALÁZAT ÉS SZOLGÁLAT
„Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.” Mt 11,29
ELMÉLKEDÉS
J
ézus Szíve, Szűz Mária méhében a Szentlélektől alkotott Szív” – imádkozzuk a Jézus Szíve-litániában. Már az Ószövetség is szólt arról, hogy Istennek „szíve” van.
Ez a jelképes kijelentés valóssággá vált akkor, amikor Krisztus emberré lett. Jézus szavai és tette kinyilatkoztatták számunkra a Szentháromság belső életét.
Olyan isteni valóság ez, amely messze meghaladja emberi képzelőerőnk lehetőségeit. Amikor Jézus Szívére tekintünk, szavaink elveszítik a jelentésüket – jobban szólva: csakis ekkor tárják fel igazi értelmüket. A fenség az alázat, az uralom a szolgálat, a nagyság az apró dolgok művészetében mutatkozik meg. Mintha fogalmaink a fejük tetejére állnának, amikor Istenre tekintünk – vagy éppenséggel így áll minden a „talpára”.
Szükségünk van az evangéliumi paradoxonokra. Ezek tanítják meg nekünk a szív alakításának az egyik legfontosabb leckéjét: „Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát” (Jn 13,13-14) . Nem engedhetjük meg, hogy Jézus Szíve a tisztelet és imádás holt tárgyává legyen.
Szüntelenül, újra meg újra például kell szolgálnia, hogy mi ennek megfelelően alakítsuk a szíveinket. A valódi szolgálat soha nem méltóságon aluli, az alázat semmi esetre sem jelent megaláztatást. Pilinszky János ezt írta egy papi évforduló, aranymise után: „…aki Istennek áldozta életét, annak nincs többé más szerepe az emberek között, mint az, hogy szolgálata és szeretete válogatás nélkül mindannyiunké legyen” (Ünnep és áldozat. Egy aranymise margójára) .
IMASZÁNDÉK ÉS IMÁDSÁG
Istenünk, Te úgy vagy jelen közöttünk, „mint aki szolgál” (Lk 22,27). Alázatod felül múlhatatlan nagyságodat nyilatkoztatja ki. Ezért imádkozzunk:
- azokért, akiknek „nincs embere” (vö. Jn 5,7), aki mellettük állna;
- a betegekért és szenvedőkért, akiknek oly nagy szüksége van alázatos szolgálatunkra;
- a gőgös és büszke keresztényekért, akik nem szívesen vállalnak fel alantasnak tekintett szolgálatokat.
Alázatos Atyánk, a Te gondoskodó és szolgáló szereteted minden emberi szeretet mintája. Elküldted a világba Fiadat, aki nem „azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak” (Mt 20,28), s ezáltal példát adjon nekünk. Áraszd ki Lelkedet, hogy soha ne rettenjünk vissza az alázatos szolgálattól a mi Urunk, Jézus Krisztus által.