Május 26. Húsvét 6. vasárnapja

Húsvét 6. vasárnapja – Jn 14,23-29

Tömegtájékoztatási világnap – Hősök napja, Gyermeknap. Erősödnek-e szeretetkapcsolataink Istennel és egymással?

Amikor az utolsó vacsorán Jézus búcsúzik, nem a hamarosan rá váró árulásokra és kínokra gondol, hanem tanítványait bátorítja és vigasztalja, hogy ne féljenek és ne szomorkodjanak, mert „Nem hagylak árván titeket! Elmegyek, de visszajövök hozzátok.”

Jézus jól tudja, hogy a legnagyobb nyugtalanságot az otthontalanság érzése, az értékelés és elfogadottság hiánya okozza az ember szívében. Pedig ahogy Tamási Áron írja: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”, ahol szeretet vesz körül minket, ahol önmagunkért szeretnek bennünket.

Minden gyermek legfájóbb tapasztalata és soha be nem gyógyuló sebe az, ha úgy érzi, hogy szülei nem akarták, hogy megszülessen, vagy mert nem olyan gyerek, mint amilyent a szülei szeretnének. Isten számára azonban nincs nem kívánt gyermek. Ő mindenkit szeret, és elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk. Mi sokszor máshol, más körülmények között szeretnénk élni, pedig az Isten ott vár ránk és ott akar találkozni velünk, ahol éppen vagyunk. Arra vár, hogy elfogadjuk Őt, nem ideiglenes társnak és átmeneti vendégnek, hanem szívünk örökös lakójának. Velünk akar lenni már itt a földi életünkben is.

Soha ne felejtsük el, hogy mit mondott Jézus a mai evangélium részlet első mondatában! „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.”

Jézus elmenetele és visszajövetele: otthonkészítés. A benne hívők otthonra találása nem tolódik ki valamilyen távoli helyre és időre, a halálunk utánra, hanem az Atya és a Fiú bennünk való lakozása már most, ebben a földi életünkben megvalósul.

A mai evangéliumi részlet első mondata azt is bizonyítja, hogy Jézus nemcsak a tanítványokra gondolt, hanem ránk is, mert egyes szám harmadik személyben fogalmazott: „aki szeret engem”. Jézus az Atyával együtt nálunk is lakást vesz.

A mi békességünk az Isten életébe való bekapcsolódásból születik. Meg akar minket védeni a félelmek, a szorongások, az aggodalmak kísértésétől. Nem kell félnünk, hogy megszűnik az a béke, amelyet Krisztus ad nekünk: az Isten és az ember között létrejött harmonikus állapot, egymásra találás, mert a Szentlélek által velünk és bennünk lesz mindig. „Ne nyugtalankodjék a szívetek és ne csüggedjen!”„A Vigasztaló, a Szentlélek megtanít titeket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.”

NB! Jézus a feltámadása után nem távozott el életünkből, hanem új és személyesebb módon akar velünk maradni már most és itt, a földi életünkben, hogy aztán majd az örökkévalóságban, a Szentháromság kebelén találjunk végső otthonra és örök nyugalomra.