Húsvét 5. hete, szombat – ApCsel 16,1-10; Jn 15,18-21
Hogyan fogadjuk, ha vallásos életünk miatt hátrányt szenvedünk, sőt gyűlölnek vagy üldöznek minket?
Valószínűleg kerültünk már olyan helyzetbe, amikor vallásosságunk miatt izzó gyűlölettel találkoztunk. Nagyon nehéz az ilyen velünk szembeni indulatos megnyilvánulásokat békésen, sőt megértéssel és szeretettel fogadni. Nagyon sok belső munkába és sok időbe telik, amíg erre fel tudunk készülni. Tudatosítani kell magunkban, hogy a velünk szemben megnyilvánuló gyűlöletet mi váltja ki!
Jézus mondja a mai evangéliumban: „Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert kiválasztottalak titeket a világból, ezért gyűlöl benneteket a világ.”
Ha mi Krisztus hívei (követői) vagyunk, már a puszta jelenlétünk is felszínre hozza azt a rejtett meghasonlottságot, amit a bűn tud okozni az emberben. Jóllehet az is vágyódik a világosságra, aki sötétségben él. NB! Az evangélium szerinti élet szükségképpen gyűlöletet kelt a világban. De ha mi is gyűlölettel válaszolnánk a gyűlöletre, vagy megvetnénk azokat, akik gyűlölnek minket, nemcsak a világban erősítenénk a gyűlöletet, hanem magunkban is meghasonlottságot idéznénk elő.
Vegyük úgy, hogy a világ próbának veti alá hitünket: ellenőrizni akarja, hogy mennyire igazi a mi hitünk. Nem elég csupán kívülről báránynak kinéznünk (mint a báránybőrbe öltözött farkasok), amikor az emberek közé megyünk, hanem Isten Bárányához kell hasonlítanunk, aki magára vette a világ bűneit.
Halljuk meg azt a vágyat és kétségbeesett kiáltást, amely ma is feltör a bűnökben megöregedett, elkereszténytelenedett Európa szíve mélyéből, mint Szent Pál idejében: „Jöjj… és segíts rajtunk!” Ismerjük fel és értsük meg, hogy mi a küldetésünk!
Holnap az Európai Parlamenti Választáson való részvételünkkel tudunk segíteni a magunk és az európai népek helyzetén. Rajtunk is múlik, hogyan alakul kontinensünk jövője. Jó lenne, ha választásunkkal olyan embereket juttatnánk az Európai Parlamentbe, akik a keresztény értékrendet képviselik, őszintén támogatják a keresztény erkölcsi normákat, az élet védelmét a fogantatástól a halálig, és akik a házastársi kapcsolatot egy férfi és egy nő közti élet-és sorsközösségben tartják elfogadhatónak. Mivel választani csak a kínálatból lehet, el kell fogadnunk, hogy abban a csoportban, amelyben ilyenek vannak, nem mindenki hívő keresztény. Meg kell elégednünk azzal, hogy a több reményt adót válasszuk, és ne a nagyhangú szélsőségeseket.
! Ne legyünk naiv álmodozók! Ne gondoljuk, hogy Krisztus örömhírének elfogadása egy csapásra jóvá tesz mindenkit! Saját magunkban is tapasztalhatjuk, hogy még velünk sincs ez így. De jóleső érzéssel töltsön el minket, hogy van olyan képviselőcsoportunk, amely a többséggel szemben eddig is következetesen kiállt a keresztény értékek mellett, amellyel példát adtunk másoknak is, és ezt ígéri ez a képviselőcsoport a továbbiakban is.