Húsvét 5. hete, szerda – Jn 15,1-8
Életünk legfontosabb feladatának tartjuk-e a Jézussal való kapcsolat ápolását?
Jézusnak a szőlőtőről és a szőlővesszőkről mondott hasonlata felszólítás arra, hogy életközösségbe, valóságos egységre kell jutnunk az Atyával, a Fiúval és egymással. Jézus a hasonlatát az Én vagyok kifejezéssel vezette be, amelyben mindig Istennek az ószövetségi Jahve nevére való utalás van: én az vagyok, aki mindig veled vagyok. A mostani én-meghatározással azt akarja mondani, hogy olyan vagyok a veled való kapcsolatomban, mint a szőlőtő és a szőlővesszők kapcsolata. A vesszőket a szőlőtőből eredően ugyanaz az élet járja át. Ahogyan a tőke felől folyamatosan áramlanak az éltető nedvek, a vesszők feladata pedig a továbbadás, és ahogyan a szőlővesszők nem nélkülözhetik a tőke felől érkező nedveket, mert ebből fakadnak a rügyek, majd ez élteti a zamatos szőlőfürtöket, ugyanígy vagyunk Krisztussal is.
Figyelemre méltó, hogy Jézus nem egyszerűen csak „szőlőtőnek” mondta magát, hanem jelzőt is tett eléje: „Én vagyok az igazi szőlőtő”. Ezzel hangsúlyozni akarta, hogy egyedül Ő ad igazi, valóságos életet.,mert általa ugyanaz az élet jár át minket, amely az Atyában van(!) kezdettől fogva. Ez nem olyan, mint amit általában életnek gondolunk, hanem ez Isten élete(!) bennünk. Jézus révén mi is Isten gyermekei vagyunk. De (NB!) ha Krisztussal egységben vagyunk, akkor egyek vagyunk azokkal a testvéreinkkel is, akik ugyanarról a tőről élve ugyanezt az isteni életet hordozzák magukban.
A szőlővessző a szőlőtőtől nem azért kapja az életet, hogy öncélúan éljen, hanem azért, hogy gyümölcsöt hozzon. „Amint a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.” Viszont „Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek.”
Komolyan kell vennünk Jézusnak azt a kijelentését is, amely nem fenyegetés akar lenni, hanem vigasztalás, hogy a mennyei Atya: „Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam”. Ezért hittel és bizalommal kell fogadni a megmetszést is, mely könnyeket hoz elő a szőlővesszőkből (= fájdalmas), de ezeknek a célja a termésre szánt vesszők erősítése, a bőségesebb élettér biztosítása a jobb gyümölcstermés érdekében.
NB! Alapvető kötelességünk a gyümölcstermés, vagyis mások életének szeretetből fakadó gazdagítása. Az a feladatunk, hogy Jézus Krisztusból, vagyis a vele való kapcsolatból éljünk, és Jézussal együtt vállalnunk kell a szolgáló szeretet tetteit. Krisztussal kell megkötnünk és fenntartanunk emberi kapcsolatainkat is, mert ezek csak ebben az esetben lesznek gyümölcsözőek, sőt boldogítóak. Nem szabad elszakadnunk az erőt adó gyökértől, amely a gyümölcsterméshez nélkülözhetetlen! Sőt, egyre élőbb kapcsolatra kell törekednünk Jézussal! Tegyünk meg mindent azért, hogy Krisztusban legyünk együtt szeretetteinkkel már itt a földi életben, hogy majd együtt lehessünk velük az örök életben is!