Húsvét 5. hete, kedd – Jn 14,27-31a
Békés és békét teremtő emberek vagyunk-e?
Hallottuk, hogy az utolsó vacsorán Jézus a saját békéjét ígérte, és nem úgy, ahogy a világ adja. Milyen békét tud a világ adni, és mit jelent Krisztus békéje? Könnyebben megértjük a kétféle béke közti különbséget, ha felismerjük, hogy mi a békétlenség és nyugtalanság forrása: félelem attól, hogy elvesztünk valami jót, amit birtoklunk.
Az evilági javak birtoklása eleve magában hordja a nyugtalanság lehetőségét, hiszen bármikor elveszíthetjük azokat. Ráadásul az evilági javak birtoklása sohasem elégít ki teljesen minket. Ezért a szükségesnél egyre többet akarunk belőlük birtokolni, másokat megrövidítve, ami eleve békétlenséget okoz. És mivel a javak igazságtalan elosztását méltányossági alapon képtelenek vagyunk megoldani, marad az erőszakos megoldás lehetősége. Mindkét fél a fegyverekben bízik. Az is, aki önzően a szükségesnél többet akar kisajátítani magának, és az is, aki igazsága teljes tudatában, de más eszközök híján jogosnak érzi az erőszakot. A fegyveres erők egyensúlya előbb-utóbb felborul, és akkor kitör a háború.
Állandó fenyegetést jelent javaink birtoklására a halál is, amit senki el nem kerülhet. Ezért a világ csak átmenetileg tud békét adni, úgy, hogy valamilyen örömével leköt bennünket és átmenetileg elfeledteti bajainkat, amelyek aztán újra, és talán még kínosabban törnek ránk. Azt a békét, amit Jézus tud adni nekünk, nem fenyegetik ezek a veszélyek. Krisztus békessége az Isten életébe való bekapcsolódásból születik. Tehát aki Istenben él, annak számára a földi halál nem jelent fenyegetést, mert Isten szeretete örökké megmarad, és ebben nem csalódhatunk. Csak ez által menekülünk meg a nyugtalanságtól és a félelemtől. Ezért mondja Szent Ferenc: „Isten él, és ez egyedül elég, és ez minden békesség forrása.”
Jézus tudja, hogy amikor az Atyától kapott küldetést befejezi, tanítását vértanúságával fogja megpecsételni. Mindez az Atya megdicsőítése lesz, ezért nincsenek aggodalmai. A vértanúság vállalásával azt bizonyítja a világnak, hogy szereti az Atyát és megteszi az ő akaratát. Győz a gonoszság felett, amely Jézussal is szembeszállt, de nem a gonoszság ért célt.
Ugyanígy, akik Isten iránti szeretetüket az ő parancsainak megtartásával igazolják, bízhatnak az ő szeretetében. És ha hűségesek maradnak akkor is, amikor nem érzik, hogy Isten bennük van és szereti őket, hanem mintha eltávolodott volna, vagy nem is lenne, megtapasztalják újra és újra már ebben az életben, hogy Isten csak azért megy el, hogy újra visszajöjjön, egyre hatalmasabb és boldogítóbb erővel.
Egyedül ez adhatja meg nekünk az igazi békét. És ráadásul: akik Krisztus békéjét hordozzák, azok – és egyedül ők – maguk is békeszerzőkké válnak.