Húsvét 5. vasárnapja – Jn 13,31-35
Mit tartunk a legfontosabbnak életünkben?
Múlt vasárnap („Jó Pásztor/Papi hivatások vasárnapján) olvastuk Jézusnak azt a parancsát, mely szerint kérnünk kell az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába.
Ma Jézus új parancsát ismerjük meg, amelyet akkor is tudnunk kell, ha az álmunkból ébresztenek fel minket. Ennek teljesítése a legfontosabb az életünkben. „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást! Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”
NB! Jézus nem tanácsot, nem kérést, nem óhajt mondott, hanem új parancsot adott. Ennek megszegése nem csupán tökéletlenség, hanem bűn. Az utolsó mondat általános alanya pedig nemcsak az emberekre vonatkozik, hanem az utolsó ítéletre is: „arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”
Mitől (hogyan) új ez a parancs?
Közösségi jellegű, közösséget teremtő: többes számba kerül az alany és a tárgy. Nemcsak egyes személy(ek)re irányul, hanem a közösségre, és annak minden tagjára. „Ti szeressétek egymást! – Az ószövetségi szeretet-parancs egyszemélyes előírás, amely egy másik személyre vonatkozik: „Szeresd (a te) Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből, embertársadat pedig mint önmagadat!” Nem könnyű parancs, de aki ezt teljesíti, az még csak egy jó zsidó. Jézus parancsa minden emberre vonatkozik, mindenki számára kötelező, vagyis nem lehet válogatni, nincs kivétel. – A választott nép a főparancsot úgy értelmezte, hogy csak az számít felebarátnak, aki a szövetség népének a tagja. Megváltozott a viszonyítási alap: új mércét kaptunk. Az ószövetségi törvényben az önszeretet mércéje is elismerésre méltó: a legkikerülhetetlenebb viszonyítási alapot adta. Hiszen az egészséges ember szereti önmagát, és ez a természetes önszeretet tart életben minket. (Minden egyéb szeretet könnyebben megtagadható.) Jézus új parancsa szerint nemcsak annyira kell szeretnünk a másik embert, mint saját magunkat, hanem úgy, ahogy Jézus, aki olyan mértékben szeretett minket, hogy a kereszten feláldozta értünk az életét.
Ezt a parancsot nem lehet saját erőnkből teljesíteni, csak Isten segítségével. Csak a Szentlélek által Jézussal egyesült életünk tehet képessé minket arra, hogy nagylelkűek, együtt érzők, gyengédek tudjunk lenni azok iránt, akiket Ő ránk bíz. Csak Jézus iránti szeretetből vagyunk készek meghalni a ránk bízott embertársainkért. Kérjük a Szentlelket, segítsen teljesíteni a halálba induló Krisztus Istenünk utolsó kérését: a végrendeletét! A Szentlélek által éljen bennünk Krisztus, hogy úgy tudjuk szeretni egymást, amint Ő szeret minket! NB! Ez legyen a legfontosabb az életünkben.