Húsvét 4. hete, hétfő – Jn 10,1-10
Nem feledkezünk-e meg arról, hogy csak Jézusra figyelve és Jézust követve találjuk meg örök boldogságunkat?
A mai evangéliumi részletben Jézus lényegében megismétli azt, amit a tegnapi evangéliumban hallottunk, hogy „a juhok hallgatnak szavára.” „Nevükön szólítja juhait,… előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.” Nagyon jól tudjuk, hogy önmagát úgy mutatta be, mint „jó Pásztort”.
A mai evangéliumi részletben viszont más hasonlatot használ. Ajtóhoz/kapuhoz hasonlítja magát Jézus. Kétszer is mondja, hogy „Én vagyok az ajtó a juhok számára.” „Aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, és legelőre talál.” Itt is megnevezi a vele szemben állókat: „Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, az tolvaj és rabló.” „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson.”
Hogy megértsük, milyen értelemben hasonlítja magát Jézus az ajtóhoz, illetve a kapuhoz, meg is magyarázza az ajtó (ill. kapu) kettős szerepét.
Az ajtó (ill. kapu) (1) valahová nyílik, vagyis lehetőséget ad valahová bemenni. Aki rajta keresztül megy be, az üdvözül, „ki-be jár”, és örök életet adó táplálékot, legelőt talál. Csak Ő (Krisztus) hozza a nyáj számára az üdvösséget, ezért őhozzá kell mindenkinek közeledni. A végső cél: a hazatalálás a mennyei Atyához, a boldog örök élet, amiről nem szabad sohasem megfeledkezni.
Az életet Jézus az Atyától kapta, de a Fiú jogán birtokolja. Így megvan hozzá a joga, hogy szabadon adományozza. Igazi életnek csak azt lehet nevezni, amit Ő ad, mert azon nem uralkodik a halál. Jézusnál az élet magában foglalja a hazatérést a legfőbb Pásztorhoz.
A kapu másrészt (2) védelmet nyújt. Jézus – mint kapu – azokkal szemben nyújt védelmet, akik nem szeretik a nyájat, nem a nyáj javát keresik, hanem saját előnyüket, hasznukat és saját dicsőségüket. Ők a „béresek”, a „báránybőrbe bújt farkasok”, a „tolvajok”, tőlünk az örök életet „elrablók”, akik a nyáj pusztulását okozzák.
! A későbbi egyházszakadások (a protestáns „egyházak” kiválása és a mai szekták kialakulása) mögött is mindig anyagi és hatalmi érdek húzódik meg, és a legnagyobb károkat az Egyházon belül ma is az önző, elégedetlenségeket és viszályokat szító, a pásztorok munkáját rosszindulatú kritikákkal, sokszor rágalmakkal tönkretenni igyekvő, magukat igazi hívőknek beállítók okozzák.
Mi ne rájuk figyeljünk, hanem Jézusra. Törekedjünk Jézust egyre jobban megismerni, az ő a tanítását mindennap egyre jobban megérteni és követni, ezáltal a Vele való személyes kapcsolatunkban mindennap fejlődni! Ma megemlékezünk a Boldogságos Szűz Mária fatimai jelenéseiről. Sokan foglalkoznak azzal, hogy milyen titkokat tárt fel a Szűzanya a látnokoknak. Mária minden megjelenése alkalmával lényegében ugyanazt mondja Lourdesban, Fatimában és a világban mindenütt, ahol megjelent és meg fog jelenni: „tegyétek, amit Ő (Jézus) mond”. Jól jegyezzük meg, amit a mai evangéliumban mond Jézus: „Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül.”