Ma „Hivatások/Jó Pásztor vasárnapja” van. – Jn 10, 27-30. Imádkozzunk papjainkért és papi hivatásokért!
Jézushoz tartozók vagyunk-e? Követjük-e az ő tanítását?
Szükséges minden évben tudatosítani, hogy a magyar Egyházban kevés a pap. Tapasztaljuk, hogy pásztor nélkül felbomlik a nyáj. A jóléti társadalom ígérete és a ragadozó farkasok egyre nagyobb számban ragadják el bizonytalankodó tagjainkat, akik papíron az egyházi anyakönyvek lapjain talán még keresztények, de a gyakorlatban már nem. Pedig Jézus azt mondta a mai evangéliumban, hogy az ő juhai, akik hallgatnak rá, azok biztonságban vannak nála. Örömhírének lényege: „Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadhatja ki őket kezemből. – Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit.”
Sajnos ma sok emberből hiányzik a tudatos elkötelezettség, az élő, személyes kapcsolat Istennel, az örök életbe vetett hit, ezek legfőbb oka a vallási tudatlanság. Pedig ahogyan a Szentháromság közösségének az alapja az, hogy a három isteni Személy tökéletesen ismeri egymást, ennek kell megvalósulnia a Fiú és az emberek között: „Juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, ők ismernek engem.” Jn 17,3: „Az örök élet az, hogy ismerjenek Téged, … és akit küldtél, Jézus Krisztust.”
Jézus azzal a paranccsal küldi apostolait, hogy „kereszteljenek meg minden népet” és azt mondja, hogy „aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül”. Szent Pál apostol világosan megírja, hogy „a hit hallásból ered”, és „Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róm 10,17) „De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek?” (Róm 10,14) Ma is igaz, amit Máté evangéliumában olvashatunk, hogy „Amikor (Jézus) látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyanok voltak, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázottak és kimerültek. „Az aratni való sok, de a munkás kevés” – mondta tanítványainak. „Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratáshoz.” (Mt 9,36-38)
Jézus számára a minta: a minden közösség Atyja, a mennyei Atya. Amit Jézus, a „jó Pásztor” ad, az maga az „élet”: „életemet adom értük”. Amit pedig mi adhatunk, az, hogy engedelmesen követjük Őt: kérnünk kell az aratás Urát, ezen kívül nekünk is életünket kell adnunk Neki, úgy, hogy azoknak adjuk, akiknek Ő akarja adni.
Mindnyájunk számára már csak az a kérdés, hogy valóban Jézus-e a „pásztorunk”, hogy mi Jézushoz tartozók vagyunk-e? Meghalljuk-e az ő szavát? Minden eseményben, minden élethelyzetben, de különösen döntéshelyzetekben kell figyelnünk rá. Ha ezt tesszük, akkor egyre világosabban és határozottabban fogjuk hallani az ő hangját, akár lelkipásztoraink közvetítésével, akiknek a szava által maga Jézus szól hozzánk, vagy akár közvetlenül is, lelkiismeretünk szaván keresztül.