Ápr. 29. – Sziénai Szent Katalin -1Jn 1,5-2,2; Mt 11,25-30
Békességes, szelíd és nyugodt emberek vagyunk-e?
Katalin 1347-ben született. Egy sienai gyapjúfestő 24. gyermeke volt (a 25-ből). Már gyermekkorában szerette a csendet, szívesen vonult vissza a magányba, családi házuk pinceszerű zugába. A tökéletesség utáni vágya miatt lépett be 15 éves korában Szent Domonkos harmadik rendjébe, hogy a nővérek közt visszavonult életet éljen. De misztikus látomásában az Úr kiszólította őt magányából és az emberek közé küldte a béke és az igazság angyalának. Sok évig tartó állhatatos szolgálatára volt szükség, hogy a pápák 70 éves avignoni tartózkodása után végre békét teremtsen a firenzeiek és XI. Gergely pápa között, és a pápa visszatérjen Rómába. Később is szükség volt békítő szolgálataira. Életének utolsó hónapjaiban fekvő betegként a gonosz lélek sok kísértésétől szenvedett. 1380. április 29-én halt meg.
Ő a haldoklók és Olaszország védőszentje. VI. Pál pápa 1970-ben egyháztanítóvá, később pedig Szent II. János Pál pápa Európa társvédőszentjévé nyilvánította.
Életének példája (és közbenjárása is) segít abban, hogy megértsük és megvalósítsuk életünkben a mai evangéliumot, amelyben Jézus azokat hívja, akik elfáradtak és görnyedeznek a teher alatt. Nem azokat hívja, akik meg akarnak szabadulni a terhektől. ! Csak az önző ember törekszik a minél könnyebb és gondtalanabb életre, ezért lesz értéktelen az élete. Jézus nem azért hív, hogy elvegye a terhet és a keresztet. Jézus azért hív magához, hogy erőt adjon terheink vállalására és hordozására.
Jézus is megtapasztalta a fáradtságot, a kimerültséget, sőt a kereszt alatti roskadozást és a kínhalált is. De mindezt szívesen vállalta és hordozta. Nem akart megszabadulni a kereszttől, hanem minden erejével, az utolsó csepp véréig és utolsó leheletéig vállalta, mert az a mérhetetlen szeretet töltötte el, amellyel szerette az Atyát és minket is.
Jézus szelídségének és alázatosságának a forrása annak a tudata volt, hogy az Atya szereti őt. Tehát Jézus az Atya szeretete miatt vállalta a keresztet és a kínhalált. Mi is csak a szeretetből tudunk erőt meríteni minden nehézség vállalásához, csak szeretetből vagyunk képesek elviselni minden terhet. Csak azok vállalják szívesen a gondokat és a terheket, akikben él a szeretet. Ezért az abszolút biztos igazságaink között (= meggyőződésünknek) kell lennie, hogy az Isten végtelenül szeret minket, gyöngéd és erős, hűséges és irgalmas, jóakaró, gondviselő szeretettel.
Kérjük Istentől az isteni erények, vagyis az igaz hit, a biztos remény és a tökéletes szeretet ajándékát, hogy ne kényszerűségből, belefáradva, meggörnyedve és megkeseredetten vagy lázadozva hordozzuk (vagy végső esetben a földhöz vágjuk) terheinket és keresztjeinket, hanem mindig szívesen és örömmel vállaljuk, mint Isten akaratának (= tetszésének) teljesítését. Jézus adjon ehhez nekünk példát és erőt, és Sienai Szent Katalin közbenjárása is segítsen minket!