Húsvét utáni péntek – ApCsel 4,1-12; Jn 21,1-14
Mennyire vagyunk tudatában annak, hogy csak Jézus segítségével üdvözülhetünk?
János evangéliuma szerint Jézusnak a föltámadása után újra össze kellett szednie tanítványait, akik tanácstalanságukban azt gondolták, hogy életüket ugyanúgy kell tovább folytatniuk, mint azt a Jézussal való találkozás és meghívásuk előtt tették. Vissza akartak térni régi foglalkozásukhoz, számukra a halászat most újra létkérdéssé vált. Dolgozni akartak, hogy megéljenek, hogy eltartsák a családjukat.
Amikor a sikertelen halászat után a tanítványok üres hálóval elindultak a part felé, egy gondolat járhatott a fejükben: mit fogunk most enni? Jézus fejében is ez a gondolat járt. Tanítványai mit fognak most enni? Ezért várta őket a parton frissen sült hallal és kenyérrel. De előbb csodával gondoskodott a halfogásról is.
A tanítványok eszébe juthatott az a hasonló, csodálatos halfogás, amelyről Lukács evangélista számol be (Lk 5,1kk.), amelyet Péter és a többi apostol meghívása követett. A tanítványok megértették, hogy az ő okulásukra ismétlődött meg ugyanaz a csoda, mint meghívásuk alkalmával. Most azt is megszámolták, hogy hány halat fogtak: százötvenhármat. János evangélista azt is csodálatosnak tartja, hogy „bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.”
A tanítványoknak ismét meg kellett tapasztalniuk, és le kellett vonniuk a tanulságot, hogy Jézusra kell figyelni, az ő tanítását kell követni, és az eredményt is Jézus segítségének köszönhetik. Mert Jézus tudja, hogy melyik oldalra kell kivetni a hálót. Az égő tűz, rajta a sült hallal és mellette a kenyérrel pedig annak a jele, hogy Jézus gondoskodik róluk. De kérni kell a mindennapi kenyeret. Üzenetet hordoz a hal görög neve: ichtüsz. A hívők számára ez annak a rövidítése, hogy Jézus Krisztus az Üdvözítő. (Görögül „Soter”, latinul „Salvator”).
A szentleckében hallhattuk, hogy az apostolokat letartóztatták. Egyelőre ugyan szabadon bocsátották őket, de hamarosan majd megbotozzák, fogságba vetik, végül meg is ölik őket, akárcsak Mesterüket. Tudták, hogy nem szabad csüggedniük. Hirdetniük kell, hogy „Nincs üdvösség senki másban”, csak Jézus Krisztusban, mert Ő az egyedüli Üdvözítő.
Nekünk is mindig bíznunk kell abban, hogy Jézusnak gondja van ránk. Ha olyan időszakban élünk, amikor megtapasztalhatjuk Jézus csodálatos gondoskodását, ez szolgáljon Jézus iránti szeretetünk és bizalmunk megerősödésére!
Soha ne feledjük, hogy Jézus szeret minket, gondoskodik rólunk, és nemcsak a „túlsó parton” vár minket, hanem feltámadott életével (és csodálatos erejével!) most is velünk van törékeny bárkánkban, mindennapi munkánkban, küzdelmeinkben, a válságos helyzetekben, a viharban, a betegségünkben, és velünk lesz majd a halálunkban is. Igéjével Ő tanít meg minket arra, hogy számunkra melyik az üdvösség útja, és föltámadott testével: az Élet Kenyerével táplál minket, hogy evilági életünkben legyen erőnk az üdvösség útján járni, és eljussunk hozzá a „túlsó partra” is.