Szerda húsvét hetében – Lk 24,13-35
Van-e személyes tapasztalatunk Jézusról?
„A hit meggyőződés arról, amit nem látunk.” (Zsid 11,1) Elengedhetetlenül szükséges, hogy személyesen megtapasztaljuk Isten létét. Ha csak mások tanúságtételére alapozzuk hitünket, kiszolgáltatjuk magunkat a hitetlenség kísértésének.
Érdemes megfigyelnünk, mik voltak az akadályai annak, hogy feltámadása után felismerjék Krisztust azok, akik halála előtt közeli ismerősei voltak, és Jézus milyen jeleket használt, hogy felismerjék őt.
Mária Magdolnát a Jézus gyásza miatti szomorúsága, és az ebből fakadó bezárkózása akadályozta meg Jézus felismerésében. Csak akkor ismerte fel, amikor a saját nevét hallotta, ahogyan Jézus szokta őt a nevén szólítani.
Az emmauszi tanítványok szívét is elborította a kiábrándulás, sőt a csalódottság és a becsapottság érzése, amikor Jeruzsálemből Emmausz felé bandukoltak. Maguk mögött akartak hagyni mindent, beleértve a tanítványok közösségét is. Az asszonyok tanúságtétele nem volt számukra elegendő. Nem kételkedtek a szavukban, hogy Jézus sírja üres, de ez még nem ébresztett bennük hitet.
Szerencséjükre az ő elkeseredettségük és magukba zárkózásuk nem volt annyira mély, mint Mária Magdolnáé, aki egyedül ment Jézus sírjához, és magának akarta kisajátítani Jézus holttestét. Ők nyitottabbak voltak egymás iránt (mégiscsak ketten mentek), és megnyíltak az idegennek hitt Jézus felé is, amikor elmondták neki szomorúságukat. Ebben Jézus is segítette őket, amikor úgy tett, mintha ő lenne „az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt.” Jézus érvelésére lángolt a szívük, de még mindig nem ismerték Őt fel.
A két tanítvány számára a kenyértörés volt az a végső jel, amely felnyitotta szemüket, hogy felismerjék az addig ismeretlennek és idegennek tűnő vándorban az Úr Jézust. Ez a felismerés azonnal megváltoztatta őket. Minden világossá vált számukra, amit korábban nem értettek. Már nem zavarta őket, hogy nemcsak lemenőben volt a Nap, hanem már bizonyára le is nyugodott. Eltöltötte őket is a küldetéstudat, mint az asszonyokat, akik előzőleg még féltek. Érezték, hogy nem hallgathatnak a velük történtekről, hanem meg kell osztaniuk a többi tanítvánnyal ezt az igazi örömhírt: látták a feltámadt Urat. NB! A konkrét bűnöknél is nagyobb akadályt jelentenek az ember lelkében eluralkodó negatív érzelmek, a bűnös indulatok, illetve a főbűnök: a kevélység, a fösvénység (anyagiasság, az önzés), a bujaság, az irigység, a torkosság, a harag, a jóra való restség, a félelem és a gyűlölet, de az elkeseredés, sőt a hit nélküli gyász is.
A kenyértörés, vagyis a szentmise számunkra is legyen a Krisztussal való személyes találkozás alkalma! Erősödjünk meg abban a hitünkben, hogy Jézus tud a mi küzdelmeinkről, csalódásainkról, szomorúságunkról, de mindezeket el is kell mondani neki, mert csak akkor tud megvigasztalni minket.