Nagyböjt 1. hete, péntek – Mt 5,20-26
Igyekszünk-e jóvátenni a bűneinkkel okozott károkat?
Több helyen olvashatjuk a Bibliában, hogy az irgalmas szeretet befödi a bűnök sokaságát. Azt is, hogy Isten a mi bűneink bocsánatát attól teszi függővé, hogy mi megbocsátjuk-e mások ellenünk elkövetett bűneit.
Amint a szeretetnek, az irgalmasságnak is két iránya van: 1. Adakozás. 2. Megbocsátás annak, aki ellenünk vétett, de megbánta, bocsánatot kér, és igyekszik jóvátenni bűnét.
Azt is meg kell vizsgálnunk, hogy testvérünknek nincs-e valami panasza ellenünk? Vajon mi bocsánatot kérünk-e mások megbántásáért, igyekszünk-e kiengesztelődni és jóvátenni a sértést?
Nagyon komolyan kell vennünk, hogy bűnbánati gyakorlatunk és vallásosságunk nemcsak értéktelen, hanem visszataszító, ha arra használjuk, hogy megszökjünk a tetteinkkel járó felelősség alól. Súlyos tévedésbe esünk, ha azt hisszük, hogy amikor az emberek ellen vétkeztünk, akkor ahelyett, hogy köztük és velük szemben tennénk jóvá azokat a károkat, amelyeket okoztunk, inkább az Istenhez fordulunk, mert úgy gondoljuk, hogy Istennel könnyebben elrendezzük a vétkeinket.
NB! A rágalommal okozott becsületbeli kárért is kártérítés jár, és azokért a károkért is, amelyeket hivatásbeli munkánk elhanyagolásával okozunk. Jézus nem azért jött, hogy az Atya nevében minden további kötelezettség nélkül megbocsásson olyan bűnöket, amelyeket testvéreink ellen követtünk el. Arra is komolyan felhívta a figyelmünket, hogy aki a testvérét bántja, az az Atya ellen is vétkezik. Jézus csak annak hozta meg az Atya bocsánatát, aki elszánja magát arra, hogy vétkét testvérével szemben is jóváteszi azzal, hogy – amennyire ereje és lehetősége engedi – újjáépíti a testvéri kapcsolatot vele. Hallottuk, hogy a felebarát tisztelete, szeretete és a békesség megteremtése fontosabb, mint az áldozatbemutatás. Ezért ahol sérelem van, azt előbb orvosolni kell, és csak utána lehet Isten elé járulni az áldozattal.
Jézus az ártó szándék és az ellenségeskedés gyökerét is ki akarja irtani. Ezért már az is elítélendő, ha valaki gúnyos, megvető szavakkal illet másokat, hiszen a harag és gyűlölködés ilyenekkel kezdődik.
Bátorító, hogy Jézus ebben a vállalkozásunkban sem hagy magunkra minket. Ahogy „békességet szerzett” köztünk és az Atya között, úgy békességet szerez az emberek között is, vagyis megsegít abban, hogy testvéreinkhez visszataláljunk, és békességre jussunk velük.
Jézus azt mondta, hogy megkönnyíti azokat, akik terheket hordoznak. A megbocsátás: a teher letétele. Ha sikerül legyőznünk a bosszúvágyat, a haragot, a neheztelést, a sértődöttséget, akkor megszabadulunk az akadályozó terhektől, és megkönnyebbülten haladhatunk tovább az örök élet felé vezető úton.