Nagyböjt 1. hete, kedd – Mt 6,7-15
Mire gondolunk akkor, amikor az Úr imájában azt kérjük, hogy „Ne vígy minket a kísértésbe!”?
Szentírási értelemben (ahogyan Jézus és az apostolok is értették) kísérteni annyit jelent, mint próbára tenni, kipróbálni.
XVI. Benedek pápa írta könyvében: „Az embernek próbatételre, többszöri megtisztulásra van szüksége, amelyek veszélyesek számára, s melyekbe 
bele is bukhat, s mégis elengedhetetlen utak ahhoz, hogy eljusson önmagához és Istenhez.”
Mivel jogos a félelmünk attól, hogy elbukhatunk, ezért jogosnak tűnhet az a kérésünk, hogy Isten ne tegyen próbára bennünket. Ugyanakkor bíznunk kell Istenben, hogy nem szab ki ránk nagyobb próbatételt, mint amekkorát el tudunk viselni. Az Úr imájának utolsó kérésében benne foglaltan azt is kérjük: Ne engedd, hogy elszakadjunk tőled!
Szent Pál így biztat minket: „Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.” (1Kor 10,13).