Hamvazószerda utáni szombat – Lk 5,27-32
A mai evangéliumban Jézus azt mondja: „Én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.” – Vajon mi melyik csoportba soroljuk magunkat? Szükségét érezzük-e annak, hogy megtérjünk?
Jézus kijelenti, hogy azért hívja a bűnösöket, „hogy megtérjenek”. Ezzel világossá tette, hogy a bűnösökkel való közössége semmiképpen sem a bűn elnézését jelenti, hanem a megtérést kívánja elősegíteni. Az orvosnak fel kell keresnie a beteget, hogy segíteni tudjon rajta. Jézusnak is keresni kell a kapcsolatot a bűnösökkel, hogy a bűnös életmódból ki tudja őket vezetni. A megtérést követi a bűnök megbocsátása.
Érdemes emlékezni arra, hogy mit mondott Jézus az elkóborolt bárányról szóló példabeszéd végén. (1) Hogy Ő azért jött, hogy a bűnösöket bűnbánatra hívja és a megtérő bűnösöket üdvözítse. (2) Nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen”. (Lk 15,7)
Ahhoz, hogy valaki bűnt kövessen el, tudatosság és szabad akarat szükséges. Jézus ezért mondta a kis gyerekekről, hogy ilyeneké a mennyek országa, mert ők még nem tudnak bűnt elkövetni. (Szent II. János Pál pápa méltán mondta, hogy senki ne aggódjon a meg nem született magzatok sorsa felől.) De NB! nem a bűn a kárhozat oka, hanem a bűnbánat elmaradása. Az értelmét használni tudó ember egyedül a bűnbánat és a Jézusba vetett hit által juthat el az üdvösségre.
Tudnunk kell, hogy mulasztással is lehet bűnt elkövetni. Nem szabad elhanyagolnunk Istentől kapott legértékesebb adományunkat („talentumunkat”) a szeretetre való képességünket sem, és a legfontosabb feladatunkat, hogy a szeretetben állandóan fejlődjünk, vagyis egyre jobban, egyre önzetlenebbül szeressük Istent, és azokat, akiket Isten nekünk ajándékozott.
A szeretetben való megújulás (önzésünk felismerése, és az attól való megszabadulás) újra és újra őszinte bűnbánatot és megtérést igényel. Tehát bűneink megbánása nem egyszeri cselekmény, hanem a szeretet fejlődésével együtt járó állandó folyamat. Ezért ha a szeretetben fejlődni akarunk, akkor nem szabad belefáradni a bűnbánatba sem.
Örüljünk annak, hogy az Isten keres és vár minket, és Jézus azért jött, hogy a bűnösöket bűnbánatra és megtérésre hívja! Soha ne gondoljuk túlzott elbizakodottsággal, hogy a mi szeretetünk már tökéletes, és nincs szükségünk a megtérésre! Jézus viszont csak akkor tudja megtisztítani szeretetünket, ha beismerjük bűneinket. Ne féljünk a bűnbevallástól, mert ez nyitja meg az utat Isten előtt!
! Saját üdvösségünk keresése közben ne feledkezzünk meg hozzátartozónkról sem! Ha igazán szeretjük őket, akkor tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy együtt lehessünk velük az örök boldogságban!