Évközi 7. hét, szombat – Mk 10,13-16
Megvan-e bennünk a gyermeki bizalom a mennyei Atya és az ő Fia, Jézus Krisztus iránt?
Jézus nemcsak az apostoloknak mondta, hanem – általános alanyt használva – nekünk is mondja, hogy „Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, az nem megy be oda.”
Jézus olyan kicsi gyermekekről beszél, akiket még ölbe lehet venni, akiknek gondoskodásra, törődésre, támaszra, segítségre van szükségük. Ők ugyanakkor bíznak a szüleik gondoskodásában, védelmében, és bizalommal közelednek Jézushoz is.
Hozzájuk hasonlóan nekünk is hinnünk kell, hogy Isten úgy szeret minket, mint egy jó atya, aki Jézus Krisztus által saját életében részesít minket, gondunkat viseli, boldogságunkat és üdvösségünket akarja. Jézus Krisztus, az Atya egyszülött Fia mondta, hogy „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16)
Isten országát, vagyis az örök életet, az örök üdvösséget úgy kell fogadnunk, mint ajándékot, amit nem lehet kiérdemelni, és amit saját erőnkből nem tudunk megszerezni. Ugyanakkor – mint a kisgyermekek – engednünk kell, hogy Isten megajándékozzon vele minket. Ajándékként kell fogadnunk Istentől a bűneink bocsánatát is, amelyet szintén nem lehet kiérdemelni. Ez is az Atya irgalmas szeretetének az ajándéka, amelyet Jézus érdemelt ki számunkra. A szentgyónásban a bűneink alól való feloldozás bevezető szavai szólnak erről: „Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki szent Fiának kereszthalála és föltámadása által kiengesztelődött a világgal, és kiárasztotta ránk a Szentlelket a bűnök bocsánatára, bocsásson meg neked!”
Bizalommal kell követnünk Jézus tanítását, és bizalommal kell kérnünk azt, amiről úgy gondoljuk, hogy jó nekünk, legfőképpen a Szentlelket. És ugyanilyen bizalommal kell elfogadnunk azt, amit Ő ad, vagy megenged nekünk, bízva abban, hogy Ő tudja, mi válik igazán a javunkra, és hogy Ő a nehézségeinkben és a megpróbáltatásainkban is velünk van, szeret és megsegít minket.
A szentmisében halljuk az Úr imájának bevezetőjében: „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a Szentlélek által, ezért nagy bizalommal így imádkozhatunk: Mi Atyánk!” Isten gyermekeinek bizalmával kell figyelnünk a Szentlélekre! Nyitottsággal, bizalommal és a követés készségével kell fogadnunk a Szentlélek útmutatásait, Követnünk kell Őt, mert az Atya akaratát közvetíti számunkra, és egyben erőt is ad az Atya akaratának elfogadására és teljesítésére.
! Jól tudjuk, mi az Isten akarata, a mennyei Atya számunkra készített legnagyobb ajándéka: hogy üdvözüljünk, vagyis az örök boldogságban együtt lehessünk Istennel és szeretteinkkel.