Évközi 4. vasárnap. C. – 1Kor 12,31-13,13; Lk 4,21-30
Krisztus szeretete vezeti-e minden tettünket?
A mai evangéliumi részlet ott folytatódik, ahol a múlt vasárnapi megszakadt. A názáreti zsinagógában Jézus Izaiás próféta jövendölésének felolvasása után bejelentette, hogy benne elérkezett az Úr kegyelmének esztendeje, a bűnök bocsánatának és Isten irgalmas szeretetének ideje. Ennek elnyeréséhez azonban hitre és bűnbánatra van szükség.
A názáretiek először helyeseltek, csodálkoztak, aztán rövid idő alatt a kételkedés, a felháborodás, majd a gyilkos indulatok borították el őket Jézussal szemben, „kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák.”
Ami 
Názáretben elkezdődött, de a názáretieknek nem sikerült, az a Golgotán, a városon kívül „beteljesedett”. Jézus utolsó szava az volt a kereszten, amivel igehirdetését Názáretben elkezdte: „Ma beteljesedett.” És ez a ma – nemcsak a múlthoz tartozik. „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsid 13,8)
A csalódás, sőt a gyilkos indulatok oka „ma” is és „mindörökké ugyanaz”, mint akkor Názáretben volt. Aki csalódik Jézusban – és ebből következőleg a mindenkori papokban is –, aki elsősorban nem a bűnök megbocsátását várja, és nem a szeretetben való növekedést tartja a legfontosabbnak. Pedig Jézus ezeket ajánlja fel papjai által, akiknek a legfontosabb feladata a szentségek kiszolgáltatása. Aki el tudja fogadni – a számára nem megfelelő stílusuk ellenére is – a gyóntató és a szentmisét bemutató papokat, annak növekedni fog a hite és a szeretete, és betölti őt Jézus jelenlétének öröme.
Jézus a Szentlélekkel együtt az Isten szeretetének a tüzét hozta, és azt mondta, hogy vágyódik arra, hogy ez a tűz fellobbanjon. Krisztus szeretete olyan, mint a tűzvész: nem lehet megfékezni és elfojtani. Olyan, mint az árvíz: nem szabnak határt neki emberi gátak. Olyan, mint a határtalan kősivatag: nem múló érzelmeken alapul, hanem az akarat dolga. Akkor is megmarad, ha úgy érezzük, hogy bennünk szárazság van, mintha kiégtünk volna.
Fogadjuk el és kövessük a szelíd és alázatos Jézust!
! Mi a Szentlélektől Jézus új parancsának hirdetésére, magyarázatára és teljesítésére kaptunk felhatalmazást. Ezt fogalmazta meg Szent Pál a szeretethimnuszban. Életünk programjának és mindennapi lelkiismeretvizsgálatunknak ez legyen az alapja, földi és örök boldogságunknak a forrása! Ha nincsenek meg bennünk a felsorolt tulajdonságok, mint a türelem, a jóakarat, stb., akkor ismerjük el, hogy nincs bennünk szeretet. Pedig nélküle hiábavaló minden: a hegyeket mozgató hit, a tudományok, a nagy vagyon, a jótékonykodás, az önemésztő aszkézis, stb.
Értsük helyesen Szent Ágoston szavait: „Ama, et fac, quod vis!” = „Szeress, és (így, Istentől kapott és tőle tanult szeretetettel) tedd azt, amit (tenni) akarsz!” Így boldog leszel és boldoggá teszed, sőt örök boldogságra (= üdvösségre) segíted szeretteidet is!