Évközi 3. hét, csütörtök – Zsid 10,19-25; Mk 4,21-25
Tudjuk-e, hogy a hitünkben való gazdagodásunknak melyek a feltételei, és teljesítjük-e ezeket a feltételeket?
Nagyon komolyan kell vennünk a mai evangéliumi rész utolsó mondatát. Jézus azt mondja, hogy „akinek van, (az) még kap (hozzá), akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.” (Mk 4,25) Ez a kereskedéssel foglalkozó emberek közmondásszerű igazsága. Amikor Jézus az Isten országának megvalósulásáról beszél, Lukács evangéliuma szerint a példabeszédbeli „főember” is ezt mondja, amikor elveszi annak a szolgának mínáját, aki nem kamatoztatta, és odaadja annak, aki a tőle kapott egy mínájával újabb tízet szerzett. (Lk 19,26).
Ha a tanítványok fogékonyságuk révén gazdagodnak Isten titkainak ismeretében, akkor ez a gazdagságuk gyarapszik, míg ha nem válik szívügyükké ez a dolog, akkor közönyük miatt még a meglévő csekély ismeretük is elvész.
J
ézus ügye nem egy zártkörű csoport magánügye, hanem a tanítványok által minél több ember előtt ismeretessé és „világítóvá” kell lennie. Isten titkainak ismerete nem magánvagyon. Aki magának akarja megtartani, az elveszíti, aki viszont közkinccsé teszi, vagyis megosztja másokkal, az még bővebben részt kap belőle.
Mindegyikünk közreműködése szükséges ahhoz, hogy elkerüljük a veszélyeket, amelyek a közösség hitét támadhatják, de ahhoz is, hogy egyéni és közösségi hitünkben gazdagodjunk.
Jézus hasonlatai Isten országának titkairól hozzásegítenek minket ahhoz, hogy befogadjuk Őt, akinek szavai és jelenléte által az Isten országa megvalósul bennünk. Aki Jézusra hallgat és az ő világosságát befogadja, annak a belső világa kitárul és túláradó gazdagság tölti el. Ahhoz, hogy továbbadhassuk, egyre személyesebben és mélyrehatóbban kell ismerni Jézust.
Jézus tanításának hallgatásából az ő tanításának hirdetőjévé válni nem egyszerűen csak lehetőség, hanem kötelesség. Az éltető tanítás ugyanis fényt, világosságot jelent az ember számára, melyet látható helyre kell tenni, hogy mindenkire ráragyogjon. Jézus tanításában életet alakító erő rejlik, amelyet nem szükséges emberi „bölcsességgel” fokozni. Ahogyan engem, ugyanúgy másokat is formál, éltet Isten szava.
Egyéni és közösségi hitünk, életünk és tanúságtételünk így kapcsolódnak össze. A missziós lelkület az igazi hit megnyilvánulásának a tanúbizonysága, a célja: saját életünk kiteljesedése, mások életének a szolgálata, gazdagítása, növekedés az egyre gazdagabb és teljesebb életben.