Évközi 3. hét, hétfő – Mk 3,22-30
Nem fáradunk-e bele a szakadatlan küzdelembe?
Mennyire vesszük komolyan Jézusnak azt a tanítását, hogy van olyan bűn, amely sohasem nyer bocsánatot? Konkrétan meg is nevezi: „Aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös bűn terheli.” Márk evangélista magyarázólag hozzáfűzi: „Azért mondta ezt Jézus, mert azt terjesztették róla, hogy megszállta a tisztátalan lélek.” Tehát Jézus a Szentlélek káromlásának nevezi az írástudóknak azt az állítását, hogy Belzebub által űzi ki az ördögöket.
Hogy megértsük, milyen szörnyű váddal illették az írástudók Jézust, érdemes egyszer tisztázni, hogy az ő elképzelésük szerint ki ez a Belzebub. Ő a főördög, az ördögök fejedelme. A belzebub arám nyelven pontosabban Beelzebul. A beel (= úr) , és a zebúl (= lakóhely, uralom) szavak összetételéből ered. A Beelzebul név a zsidó hagyományban fokozatosan a főördög, a sátán egyik elnevezésévé vált. Mivel az ördögűzések tényét Jézus ellenfelei is kénytelenek voltak elismerni, ezért úgy képzelték, hogy a gyengébb ördögöket az erősebbek kiűzhetik.
Olyan bűnöket szokás Szentlélek elleni bűnökként emlegetni, amelyek tudatosan a Szentléleknek a lélekben való működése ellen irányulnak. Ilyenek:
- Isten irgalmában való vakmerő bizakodás.
- Isten kegyelmének kétségbe vonása (kétségbeesés).
- A megismert igazsággal való szembehelyezkedés.
- Isten irgalmának mástól való irigylése.
- Üdvös intések ellenére való megátalkodás.
- A bűnös megátalkodottságban való tudatos és végleges megmaradás.
Ezek közül teljes értelemben csak az utolsó nevezhető Szentlélek elleni bűnnek és megbocsáthatatlannak.
Azért nem nyer bocsánatot az, aki a Szentlélek ellen vét, mert a Szentlélek az igazság és a kegyelem forrása. Aki viszont az igazsággal és Isten kegyelmével szemben megkeményíti magát, annak lelke alkalmatlan a bocsánatkérésre és a bocsánat elfogadására. Ezért nem nyerhet bocsánatot a bűne.
! A keresztény élet velejárója a küzdelem. Megkeresztelkedésünkkor ezért kenték meg a homlokunkat olajjal. Tudnunk kell, hogy a küzdelemben nem vagyunk magunkra hagyva, velünk van a Szentlélek. Ezt akkor is tudnunk kell, amikor elesünk, és úgy tűnik, hogy végleg legyőzött minket a gonosz lélek. NB! Krisztus erejéből a vesztesnek tűnő állásból is lehet győzni. Tehát hinni kell a Szentlélek segítségében!
Madách Az ember tragédiája vége felé azt írta, hogy „az élet értelme a küzdés maga.” Majd ezután az Úr hangja hallatszik: „Mondottam: Ember! Küzdj és bízva bízzál!” De kiért, vagy ki ellen kell küzdeni? A sátán szüntelenül az Isten ellen küzd. Az ember tragédiájában az angyalok kara megmondja, hogy az embernek nem Isten ellen és nem Isten nélkül kell küzdeni, hanem Istenért és Istennel. Majd hozzáteszik „Veled lesz az Úr kegyelme!”
! Állítsuk életünket Isten szolgálatába! Vállaljuk a küzdést, ugyanakkor bízzunk Isten segítségében, és érezni fogjuk, hogy Isten mindig velünk van és megsegít minket.