Évközi 1. hét, kedd – Zsid 2,5-12, Mk 1-21-28
Tudatosan törekszünk-e arra, hogy Krisztus uralma megvalósuljon életünkben?
A karácsonyi ünnepek legdöbbenetesebb élménye, hogy a végtelenül hatalmas Isten az emberi szeretetnek kiszolgáltatott, gyámoltalan csecsemőként, a lehető legnyomorúságosabb körülmények között, hajléktalanként született bele a mi világunkba. Nagy hitet követelt a pásztoroktól, a napkeleti bölcsektől és tőlünk is annak az elfogadása, hogy a nyöszörgő és anyatejre éhező kicsi gyermekben felismerjük azt, „aki által a mindenség lett”.
A ma hallott szentleckében a Zsidókhoz írt levél szerzője is megjegyzi, hogy „Most ugyan még nem látjuk, hogy (Jézus) uralma alatt lenne minden”, de a világ sorsának alakulása Krisztus kezében van, Ő a történelem irányítója.
Már az ószövetségi jövendölések is arról szóltak, hogy a Messiás „szabadulást hoz a rabságban sínylődőknek”. Tudjuk, hogy nem külső, politikai elnyomásra kell gondolnunk, hanem lelki rabságra, a bűnök rabságában sínylődőkre.
Kafarnaum városának zsinagógájában, majd „hamarosan Galilea egész vidékén” az emberek először Jézus igehirdetésének újdonságát és hatalmas erejét vették észre. „Mindenki csodálkozott tanításán, mert nem úgy tanította őket, mint az írástudók.” Ő nem a régi törvényt elemezte és magyarázta, hanem úgy beszélt Istenről, mint az Atyáról, ami mögött személyes tapasztalata volt. Örömhírt hozott, melynek lényege, hogy Isten irgalmas szeretetével az ember felé fordul. Csodákkal is megerősítette tanítását. „Úgy tanította őket, mint akinek hatalma van”. „Mindenki nagyon megdöbbent. Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol és azok engedelmeskednek neki!”
! Bizonyára lépten-nyomon tapasztaljuk napjainkban is a gonoszság jelenlétét és befolyását. A gonosz – természete szerint – harsány, általában sajtóvisszhangot is kap. Olyan érzésünk is támadhat, hogy tehetetlen játékszerei vagyunk a démoni hatalmaknak, a jó és a gonosz erők a mi szívünkben csapnak össze egymással. Ha felismerjük, hogy a gonosz erőkkel szemben gyengék vagyunk, jusson eszünkbe, hogy viszont Jézus hatalmával szemben a démon gyenge, sőt tehetetlen. Jézus a gyógyításaival azt bizonyította, hogy Ő le tudja győzni a rosszat és a gonoszt. Isten hatalma nagyobb. Ne feledjük, hogy már Jézus nevének segítségül hívása által is védelemben részesülhetünk. Még olyanok is csodát tehettek Jézus nevében, akik nem tartoztak a tanítványok közé, de hittek Jézusban (Mk 9,38; Lk 9,49).
Ahhoz azonban, hogy Jézus védelmét élvezzük, nekünk magunknak kell az ő uralma alá rendelni egész valónkat: vágyainkat, terveinket, kapcsolatainkat és cselekedeteinket, de még gondolatainkat és érzelem-világunkat is. Közre kell működnünk abban, hogy sorsunk és életünk az ő szándéka szerint alakuljon. Ahhoz, hogy Jézus uralma megvalósuljon, nekünk is meg kell tennünk mindent, ami csak tőlünk telik, ugyanakkor bízhatunk Istenben, és „a Szeretet végső győzelmében”.